Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Macaigne Bernard: Tom Sawyertöl Penrodig: gyermekábrázolások az amerikai népszerű irodalomban 1870-1910 610
610 FOLYÓIRATSZEMLE A továbbiakban Bismarck felismerte, hogy Németországot csak az új egyensúlyi helyzet megőrzése óvhatja meg az eredeti alkotóelemeire való széthullástól, s mindent egybevetve egyetlen járható útnak a belső és a külső egyensúly - prespektivikusan tarthatatlan, az 1890-es évek újabb strukturális változásaitól felrobbantott - konzerválását tartotta. (Historische Zeitschrift 1982. Band 236 317-336.) E. G. BERNARD MA CAIGNE: TOM SAWYERTŐL PENRODIG: GYEREKÁBRÁZOLÁSOK AZ AMERIKAI NÉPSZERŰ IRODALOMBAN 1870-1910 Nincs olyan amerikai, aki ne ismerné Mark Twain klasszikus regényhősét, Tom Sawyert, s valószínűleg a többség olvasta Booth Tarkington először 1913-ban napvilágot látott regényét, amely szintén egy fiú hőst, név szerint Penrodot, állít a középpontba. így egész természetesnek tűnik, hogy a tanulmány szerzője, az University of Pau (Franciaország) munkatársa, ezzel a két figurával kiemelten foglalkozik a népszerű amerikai gyermekirodalom 1870-1910 közötti gyermekábrázolásairól szóló cikkében. Macaigne először is néhány fogalom gyors tisztázására vállalkozik. A gyerekhős ebben az időben egyértelműen fiút jelentett, mert a lányok főleg a szerelmi történetekben szerepeltek. Ezek a fiúk is általában 17 évesnél fiatalabbak voltak. A tanulmány figyelme, nem téve minőségi különbséget az egyes írók között, csak olyan müvekre korlátozódik, melyek főleg gyerekeket szerepeltettek. A kor népszerű irodalmában kétféle gyermekhős különböztethető meg: a jó fiú és a rossz fiú. A jó fiú, a mintagyerek, a kis úriember alakját az irodalmi hagyomány régóta ismeri, a tradíció egészen Richardsonig nyúlik vissza. Tom Sawyer és Penrod a másik, dickensi kategóriába, a rossz fiúk közé tartozik. Horatio Alger „szegényből gazdag" típusú regényei már 1866-ban elindultak diadalútjukra. Alger több mint 120 regényben ábrázolta a jövendő milliomost, kora gyermekkorától kezdve nyomon kísérte életét, hangsúlyozva azt a puritán erkölcsöt és kemény munkát, melyek révén a regény végére a hős meggazdagszik. Az író jól ismerte kora tényleges gyermekeinek helyzetét is, de műveiben a jellemeknél jobban érdekelte az a szinte már csalhatatlan, bevált módszer, amivel meggazdagította őket. A szegény koldusból gazdag királyfi lett. S noha a hősök külseje ezt az első pillanatban nem mindig sugallta, a kezdet kezdetétől fogva kis gentlemanként viselkedtek. Amikor Alger már teljesen kimerítette ezt a formulát, új szerzők léptek a helyébe. Közismert volt ebben az időben Frank Merriwell, Gilbert M. Patten hőse, akinek kalandjai húsz év alatt több mint 125 millió példányban keltek el. Edward Stratemeyer több tucat álnév alatt ontotta regényeit. Folytatták az algeri hagyományt, a hősök nem ittak, nem káromkodtak, megleckéztették a gazembereket, de segítettek nekik, ha bűneiket megbánták. Még mindig 20 évnél fiatalabban voltak, középiskolába vagy főiskolába jártak, sportoltak, a szünidőben pedig felfedező útra indultak. A nőolvasók kedvéért már lányokkal is találkoztak érzelmes jelenetekben. A magasabb színvonalú, igényesebb irodalmi alkotásokban is, mint Luisa M. Alcott, Alice Caldwell Hegan, Frances Hodgson Burnett regényeiben is megjelentek a gyerekhősök. Ezeknek a műveknek is köszönhető, hogy az angol nemesi világ szokásai elterjedtek Amerikában. 1900 körül az amerikai anyák divatba hozták a bársonyruhát, csipkegallért, fodrokat. A rossz fiúk alakját az egyes regények mindig sokkal változatosabban ábrázolták, jellemük, kalandjaik gazdagabb volt, mint ellenpárjuké. Tom Sawyer és társai, a kisvárosi gyerekek iskolát kerülnek, horgásznak, kóborolnak, és mindenféle csínyekkel gyötrik a felnőtteket. George Wilbur Peck és Henry A. Shuttle regényeiben tűnnek fel először az önéletrajzi elemek, és megjelenik a dialektus használata is. Ebben az időben a nosztalgia és a regionalizmus motiválja a gyermekkor utáni megnövekedett érdeklődést. Visszapillantanak a boldog, egyszerű, polgárháború
