Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Rechtsextremismus in Österreich nach 1945 (Ism.: Tihanyi János) 599

600 TÖRTÉNETI IRODALOM (pl. a déltiroli kérdésre) is. Másfél év alatt négy kiadás fogyott el, de közben nem maradtak tétlenek az osztrák szélsőjobboldal képviselői sem: az osztrák törvényekből, rendelkezésekből adódó lehetőségek felhasználásával hajszát indítottak a könyv és különösen a DÖW ellen. A kötet szerkesztői tanultak az osztrák szélsőjobboldal támadásaiból: az 1981-ben megjelent legújabb, ötödik kiadás a szerzett tapasztalatok alapján nagy alapossággal és terjedelemben foglalkozik a szélsőjobboldaliság fogalmának tudományos meghatározásával, Willibald I. Holzer történész, a klagenfurti egyetem Jelenkortörténeti Intézete munkatársa tollából. A könyv 14 szerző - történészek, jogászok, újságírók, szociológusok - műve. Négytagú szerkesztőség, valamint Herbert Steiner tudományos tanácsadó, a DÖW tudományos vezetője és titkára segítették a szerzőket munkájukban. A széles körű és folyamatosan bővített dokumentáció tette lehetővé, hogy a mű viszonylag rövid idő alatt elkészülhetett, s az egy-egy fejezetet feldolgozó szakértők az osztrák szélsőjobboldal elméletét és társadalmi gyökereit, tevékenységük történetét, motívumait, pártjaikat és egyéb szervezeteiket, tömegbázisukat, területi súlypontjaikat, befolyásukat a főiskolákon, a német nacionalizmust, mint politikai-ideológiai alapot, a nagy pártokkal való kapcsolatukat, az osztrák demokratizmushoz való integrálódásukat és még számos más aspektust ismertessenek. Részletesen foglalkozik a könyv a történelmi előzményekkel, az osztrák szélsőjobboldal szervezet bázisaival, kereteivel, és az évek során elért eredményeivel. A második világháború után a prominens nácik, SS-ek különböző országokba szóródtak szét. 1945-ben („O" év) az Odessza és Spinne elnevezésű illegális szervezetek segítették a háborús bűnösök, SS-vezetők külföldre szöktetését. Ebben Skorzeny fontos szerepet játszott. Az 1951 májusában Malmöben megtartott kongresszuson Európa náci csoportosulásai - köztük emigráns nyilaskeresztesek is - megalakították az Europäische Sozialbewegung (ESB) szervezetet. Az évek folyamán a „régi" nácikhoz az „újak" csatlakoztak; koordinációs törekvések alakultak ki (így 1978 áprilisában az Euro-Destra római kongresszusán az olasz, spanyol, francia szélsőjobboldal között). Fontos szerepet játszottak az amerikai nácik (NSDAPAO-juk vezetője Garry Rex Lauck), valamint az angol újfasiszták (World Union of National Socialists). Ausztriában az 1962-ben megalakult Nationaldemokratische Partei (NDP) az egyetlen olyan szélsőjobboldali szervezet, amely a parlamenti, tartományi és községi választásokon részt vesz. A párt vezetője, Norbert Burger az 1980. évi szövetségi elnökválasztáson 140 741 szavazatot (3,2 %) kapott. Az Aktion Neue Rechte nevű tömörülés, amely különösen a főiskolások körében aktív, az NDP-t opportunistának tartja. Mindazonáltal a látványosan fellépő két szélsőjobboldali párt csak a .jéghegy csúcsát" jelenti. Fontos egyes tömegszervezetek szerepe, főként a sport és a kultúra területén (österreichischer Turnerbund, a szlovénellenes Kärntner Heimatdienst stb.). Az ún. „Vorfeldorganisation"-ok jó verbuválást lehetőségeket nyújtanak. Ilyenek az österreichische Kameradschaftsbund, az Arbeitsgemeinschaft der Freiheitlichen Akademieverbände Österreichs, a Sudetendeutsche Landsmannschaft in Österreich, a Sudetendeutsche Jugend Österreichs. Harcos szélsőjobboldali kiscsoportok szerveztek támadásokat antifasiszta rendezvények, állami és ifjúsági klubok és intézmények ellen. Egyes jelentős politikai események (pl. az elnökválasztás) alkalmából a szélsőjobboldal különböző árnyalatai akcióegységre is léptek egymással. Ausztriában a szélsőjobboldal főgóca Dél-Tirol és Karintia. Jelentős tevékenységet fejtenek ki az egyetemeken és a főiskolákon. A könyv számos példát sorol fel a szélsőjobboldal sajtóorgánumaiban, nyomtatott kiadványaiban nyíltan terjesztett újnáci, újfasiszta megnyilvánulásokról (az Anschluss dicsőítése, Hitler és a nemzetiszocializmus pozitív megítélése, a zsidók elgázosítása hazugságnak minősítése, Allende halála kapcsán a chilei fasizmus feldicsérése stb.). Számos ismert névvel találkozunk a könyvben, köztük Verbelennel, a flamand SS-ek volt parancsnokával, Soucek „Werwolf" szervezővel, a máremlített Burgerrel, Borodajkewiczcel, akinek szélsőjobboldali, antiszemita egyetemi tanári tevékenysége elleni demonstráció során ölték meg az antifasiszta Kirchwegert. A kötet elemzi a nagypártok (SPÖ, ÖVP) és a szélsőjobboldaliság viszonyát is, és kiemeli, hogy magatartásuk a szélsőjobboldallal szemben határozottabb lehetne. Külön fejezetben ismerteti a különböző jogi rendelkezéseket, amelyek alapján lehet és kell küzdeni a szélsőjobboldal ellen. A fontosabb idevágó törvényeket a függelék fakszimilében is közli. A szerzők tudományos életrajzai, részletes lábjegyzetek, és a szélsőjobboldal tevékenységére vonatkozó fényképek egészítik ki a kötetet. Tihanyi János