Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Korom Mihály: Népi demokráciánk születése (Népi bizottságok és nemzeti összefogás Kelet-Magyarországon 1944 őszén) (Ism.: Ölvedi Ignác) 596

597 TÖRTÉNETI IRODALOM 50-es évek történetírásával ellentétben a hangsúlyt nem 1945 tavaszára, hanem 1944 decemberére teszi. Bizonyítja, hogy az új kor nyitánya nem 1945 tavasza — ez a legjobb esetben a nyitány befejezése volt, hanem 1944. december 21-22-e. Ez a meghatározás nem tagadása 1945 tavaszának. 1945. április 4-e az ország felszabadításának emlékünnepe. Arról szoktunk megemlékezni ezen a napon, hogy a szovjet hadsereg befejezte hazánk felszabadítását, hogy a Duna-Tisza táján és Pannóniában is elhallgattak a fegyverek, hogy béke köszöntött a történelem sorscsapásaitól oly sokat szenvedett népre. 1944. december 21-e és 22-e viszont azt tanúsítja, hogy a magyar nép élni tudott és élt a szovjet csapatok felszabadító harcai nyomán keletkezett kedvező' lehetőséggel, és hozzáfogott az új Magyarország felépítéséhez. Ennek a feladatnak a megkezdéséhez - a szerző szerint - két lényeges körülményre volt szükség. Először, hogy az ország nagyobb részéből kiverjék a német fasiszta megszállókat és magyar kiszolgálóikat. Másodszor, hogy az így keletkezett kedvező helyzetben legyenek olyan antifasiszta, demokratikus, forradalmi erők, amelyek kivezethetik az országot a náci háborús szövetségből, s képesek arra, hogy azt a demokratikus fejlődés útjára vigyék. A német megszállók kiűzésével - hangsúlyozza Korom Mihály - a magyar nép demokratikus életének és nemzeti újjászületésének csak a lehetőségei teremtődtek meg „.. . nem pedig maga a cselekvőképes belső politikai és szervezeti erő". Utóbbi már a nép antifasiszta, demokratikus törekvéseiben valósult meg. A szerző ezeket a törekvéseket a viharos gyorsasággal, spontánul kibontakozott népi megmozdulásokat, a különböző népi bizottságokat veszi vizsgálat alá. Vagyis azt mutatja be, hogy az 1944 őszén kialakult kedvező helyzetben hogyan alakultak meg a megyei, járási, városi stb. népi bízottságok, a demokratikus pártok, s ezek munkája nyomán hogyan született meg az országos nemzeti összefogás, a múlt és a jelen összekapcsolása a magyar állam megmentésére és újjáépítésére. Ismeretes, hogy a kommunista párt e korszak Nemzeti Bizottságainak munkáját létfontosságúnak értékelte. Nemzeti bizottságok nélkül a magyarság - hangsúlyozta Révai József - menthetetlenül elmerült volna az örvényben, ... a nemzeti bizottságok kezdték meg a széthullott ország egyesítését, ők vették kezükbe a nemzeti főhatalmat." Az újjáépítés programját ebben a szakaszban a kommunista párt így fogalmazta meg: ,,A munkások, a parasztok, az értelmiség, a dolgozó polgárság országává akarjuk tenni az urak Magyarországát." Ez a program a népi demokratikus forradalom induló szakaszában lehetővé tette a nemzeti összefogást, olyan „összekötő kapcsok" felszínre hozását, amelyek az új korszakot a régivel összekötötték. Olyan nemzeti összefogás keletkezett 1944 végén és 1945 elején, melyhez hasonlót csak 1848/49-ben tudunk kimutatni. A szerző alapállása és kiindulópontja minden kérdés vizsgálatánál, hogy a felszabadulás, a szovjet katonák nehéz, elkeseredett harcok során érkezett segítsége, előfeltétele volt a forradalmi antifasiszta erők megszerveződésének. Emellett nem feledkezett meg — a december elejére - felszabadult területek forradalmi múltjának és társadalmi-gazdasági viszonyainak jellemzéséről sem. A népi demokratikus mozgalom gyors fejlődése és növekedése szempontjából igen nagy jelentőségűnek értékeli, hogy elsősorban a plebejus-agrárforradalmi múlttal rendelkező Viharsarok és Tiszántúl szabadult fel. Majd azt követően a szabadságharcos, függetlenségi tradícióval rendelkező Debrecen és környéke, a Hajdúság, az északkeleti országrész a kuruc szabadságharcos múlttal, valamint a Duna-Tisza-köze agrárszocialista hagyományokat őrző vidékei. Arra is utal, hogy a sorsforduló bázisán több jelentős ipari központ is található, a proletárharcokban edzett munkásságával: Miskolc, Diósgyőr, Salgótarján és környékük, valamint Pécs és a Mecsek vidék. Helytörténeti példákkal bizonyítja, hogy sok városban és nagyközségben - felsőbb utasításra nem várva - a felszabadulást követően a baloldali népi erők megpróbáltak azonnal talpra állni, s haladéktalanul kezükbe kívánták venni sorsuk irányítását. Voltak olyan esetek is, amikor a helyi erők azonnal a proletárdiktatúrát szándékoztak visszaállítani. Ehhez a városok és a nagyközségek élére kinevezett szovjet parancsnokok nem adták hozzájárulásukat. Két hónap alatt Tiszántúl és a Duna-Tisza-köze, Pécs vidéke felszabadult részein a demokratikus pártok, népi bizottságok tevékenysége alapján olyan eredmények születtek, hogy november végén a Magyar Kommunista Párt KV két tagja - mint a felszabadult területek politikai megbízottja - Moszkvába utazott, hogy a szovjet vezetőkkel megvitassák egy ideiglenes magyar kormány létrehozását. A küldötteknek — Gerő Ernőnek és Nagy Imrének - sikerült meggyőznie a szovjet felsővezetést, hogy az antifasiszta demokratikus magyar erők képesek már kezükbe venni az ország sorsát és gyökeresen megváltoztatni Magyarország bel- és külpolitikáját. Ezt erősítette meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front 1944. december 3-án a szegedi nagygyűlésről a három szövetséges nagyhatalom