Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hiller István-Németh Alajos: A háború és a felszabadulás krónikája. Sopron 1941-1945 (Ism.: Bellér Béla) 592

593 TÖRTÉNETI IRODALOM műén bizakodó soproniakat, hogy vasutai és egyéb háborút szolgáló berendezései is komoly és közeli veszélyben forognak". (69.) Ezt a végzetet igyekezett elhárítani vagy legalábbis enyhíteni a kommunisták (a két Bognár Dezső', Holndonner Lajos stb.) által vezetett antifasiszta ellenállás. Bár ennek helyi bázisa gyönge és erőtlen volt, ezt némileg ellensúlyozta a Magyarország belsejéből, valamint Burgenlandból és Csehszlovákiából kapott internacionalista segítség. Az ellenállás táborát erősítették egyes németellenes horthysta katonatisztek, mint pl. gőtsi Nagy Elek alezredes és mások. A kommunisták - 1943 júniusa és 1944 szeptembere közt Békepárt néven - harcoltak a háború és az ország kifosztása ellen. A Magyar Ifjúság Szabadságfrontja a magyar ifjúság vágóhídra hurcolását akarta megakadályozni. A küszöbön álló német vereség beismerése volt a hazai német nemzetiség, majd az egész lakosság felszólítása a Németországba való áttelepülésre. A felhívásnak azonban az érintettek vagy egyáltalán nem, vagy csak vonakodva tettek eleget. Az antifasiszta magatartás erősödött, de egyre több áldozatot is követelt. Dobi István híveivel fegyvereket gyűjtött Kapuvárott, és felkelésre készült. A krónika legterjedelmesebb és legmegrendítőbb fejezete „Sopron könnyes-véres dátumai" címmel a légitámadások, a véres visszavonulás és a fejvesztett menekülés borzalmait örökíti meg, nem mindennapi írói kvalitásokkal. 1944. december 6-ától 1945. április 3-ig legalább nyolc nagy légitámadás érte Sopront angolszász, szovjet, majd német részről, hatalmas anyagi károkat és feltűnően nagy emberveszteségeket okozva. Nem tudjuk eldönteni, azt a mély emberi részvétet, átélést csodáljuk-e inkább, amellyel a krónikaíró a dolgok és az emberek pusztulását követi, vagy pedig azt a hallatlan lelkiismeretességet és pontosságot, amellyel - az utókor iránti felelősségtől áthatva - mindent följegyzett, fényképen megörökített, térképvázlaton rögzített Sopronnak valóban könnyes-véres napjaiból. A krónikából kiragadott néhány mondat is kellőképpen érzékelteti azt az emberfölöttien nehéz munkát, amit a Hullatakarító Osztag tagjai végeztek. „A város és környéke tele volt a háború ismert és ismeretlen áldozatainak holttestével. Erdőn, mezőn, országutakon és dűlőutakon, vasutak mentén, aszfalton, bunkerokban, pincékben, elhagyott lakásokban kellett összeszedni, bombasújtotta házakból kellett kiásni őkett. . .A hullák legtöbb esetben undorítók, borzalmasak voltak, nemcsak azért, mert megcsonkítva, összeroncsolva hevertek a tragédia színhelyén, hanem azért is, mert nemegyszer a felismerhetetlenségig oszlásnak indultak." (146-146.) A krónikaíró nemcsak leírásokban, hanem pontos számadatokban is kifejezi a várost sújtó hatalmas emberveszteséget. A légitámadásoknak a 130 000 főre duzzadt lakosságból 1034-en estek áldozatául. Az elviselhetetlen borzalmak elől 30-an menekültek a halálba. Az 1945. március 29-e előtt, vagyis a háború utolsó napjaiban a soproni hadikórházakban 194 magyar katona halt meg. A hadifoglyok, deportáltak, munkaszolgálatosok közül 655-en pusztultak el. Végül a soproni temetőkben nyugvó szovjet katonák számát a krónikás 500-ra becsüli. (Levéltári források szerint 348 a számuk.) A krónika beszámol még Sopron felszabadulásáról, az új élet megindulásáról. De még itt sem ér véget, hanem egészen 1947-ig követi az eseményeket. Szól az 1946. április 20-án megindult kitelepítésről, amely 8000 soproni németet érintett. Leírja az 1947 áprilisában megkezdődött exhumálások borzalmait. Végül szemtanúk, kortársak visszaemlékezéseit is közli a krónikában megírtak kiegészítésére és hiteléül. A kéziratnak ezeket a részeit a Soproni Szemle már nem közli. Ezek is tanulmányozhatók azonban a Soproni Levéltárban, ahol végül is elhelyezték az összesen 338 oldalas eredeti kéziratot. Külön értékét jelentik a kiadványnak a bőséges mellékletek, amelyek a korabeli nyomtatványoktól térképvázlatokon át egészen a fényképekig terjednek. Az utóbbiakat Németh Alajos sokszor élete kockáztatásával készítette, (pl. német csapatok soproni átvonulásáról, a zsidók elhurcolásáról stb.). A krónika megjelentetéséhez a Soproni Szemlének még egy tanulságos, követésre méltó kezdeményezése kapcsolódik, nevezetesen az, hogy megnyitotta az 1980-as évfolyam hasábjait a krónikával kapcsolatos hozzászólásoknak. Ezek általában hasznosan egészítik ki a krónikát anélkül, hogy annak érdemi mondanivalóját, személyes átélésből fakadó különleges értékeit csorbítanák. Szita Szabolcs Észrevételek ... c., külön tanulmányszámba menő hozzászólásában (Soproni Szemle 1980. 2. sz. 129-142.) azonban olyan követelményekkel lép fel a krónikával, ill. pontosabban annak történeti kiegészítésével, pótlásaival, magyarázataival szemben, amelyek - nézetünk szerint - csupán egy helytörténeti monográfia esetében jogosak. Ott meg lehet tárgyalni az általa kritikai elmeéllel fölvetett, gazdagon dokumentált kérdéseket, többek közt azt is, hogy a hazai németség kitelepítésében müyen