Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Ilisch; Peter: Münzfunde und Geldumlauf in Westfalen im Mittelalter und Neuzeit (Ism.: Buza János) 576

596 TÖRTÉNETI IRODALOM PETER ILISCH: MÜNZ FUNDE UND GELDUMLAUF IN WESTFALEN IM MITTELALTER UND NEUZEIT Numismatische Untersuchungen und Verzeichnis der Funde in den Regierungsbezirken Arnsberg und Münster, Aschendorfsche Verlagsbuchhandlung Münster Westfalen, 1980.266 1. ÉREMLELETEK ÉS PÉNZFORGALOM VESZTFÁLIÁBAN A KÖZÉP- ÉS AZ ÚJKORBAN Mint az alcímből kitűnik, Peter Ilisch könyve nem terjed ki a mai Észak-Rajna-Vesztfália egészére, időben pedig a 9-től a 19. század közepéig vert pénzek leletanyagát írja le. A münsteri egyetemen 1975-ben megvédett doktori értekezés bevezető tanulmánya három részből áll, az elsőben az éremleletek feldolgozásával kapcsolatos módszertani kérdések kaptak helyet, a második fejezet Vesztfália középkori pénzverését tárgyalja, a terjedelmes harmadik rész pedig Nyugat-Vesztfália pénzforgalmát mutatja be. A mű csaknem háromnegyedét a szoros időrendben közölt lelet-leírások teszik ki. Peter Ilisch a lelőhely megadása után röviden ismerteti a pénzek megtalálásának körülményeit, megadja az elrejtés feltehető, illetve a napvilágra kerülés többnyire pontos idejét, a darabszámot, továbbá utal a lelet későbbi sorsára (magántulajdonban van, szakszerű feldolgozás nélkül elkallódott, illetve alapítvány, levéltár vagy múzeum őrzi stb.) Ezek után következik a tételes ismertetés, amelyből kitűnik, hogy az egyes pénzeket hol, ki, mikor, melyik verdéből bocsáttatta ki. Végezetül utal forrására (kéziratos, vagy már közölt leletjegyzék), továbbá — igen helyesen - a lelettel foglalkozó szakirodalomra. A sokszínű vesztfáliai — császári, egyházi és világi tartományi, városi - pénzverés tárgyi emlékei mellett távolabbi német, illetve külföldi (angol, francia, olasz, osztrák, spanyol, svájci, svéd stb., valamint nagyobb mennyiségben németalföldi) veretek találhatók a vesztfáliai leletekben. Természetesen magyarországi és erdélyi pénzek is felbukkannak időnként, de a cseh és lengyel veretekkel együtt csak halványan színezik a képet. A nemzetközi pénzforgalom csatornáin kívül a hadi események (törökellenes harcok, a harmincéves és a hétéves háború) lehettek pénzeink közvetítői. A sort I. Lajos feltehetően 1347, illetve 1373 után elrejtett aranyai (106. és 116. old.) nyitják meg, majd Zsigmondtól II. Mátyásig több uralkodónk dukátját helyezték túlzott biztonságba. Werlben 1628 után egy pince mélyén több száz arany- és ezüstpénzt rejtettek el, közöttük Mátyás, II. Lajos, Szapolyai János, I. Ferdinánd, Miksa, Rudolf és II. Mátyás összesen kilenc aranyforintját (204-206. old.). Magyar aranyforint kilenc leletben fordul elő, hat a 17. században került a földbe, a 16. századiakkal együtt ezekben Körmöcbányán, Nagybányán és Nagyszebenben vert pénzek voltak. Korai tallérjaink egyike szintén a werli leletben található, I. Ferdinánd évszám nélküli tallérját ugyanúgy Körmöcbányán verték, mint Rudolf későbbi tallérjait: 1586, 1589 (2), 1600, 1602 (2), 1604 (207-208. old.) Az erdélyi fejedelemség pénzeit Báthori István dukátja (Nagyszeben, 1574. old.), Báthori Zsigmond (1597. 182. old.) és Bethlen Gábor (1621. 209. old.) egy-egy Nagybányán vert tallérja képviseli. A későbbi magyar vonatkozású leletek közül említésre méltó az angelmoddei, amelyben I. Lipót 1661-1686. között vert 15 krajcárosai (231. old.) találhatók, valamint a drensteinfurti, amely 1763—1805 közötti 20 krajcárosokat tartalmaz kifejezetten nagy mennyiségben (251. old.).