Századok – 1984
FIGYELŐ - Kiss József: Hogyan készül Szolnokon a megyetörténet? 549
552 FIGYELŐ Nem állja meg helyét a szerzőknek ama elképzelése sem, hogy a jászok hamarabb megkeresztelkedtek, mint a kunok, akiknek „megtérésük csak a 16. századra következett be".1 3 A viszonylag későn feudalizálódó jászkunsági lakosság művelődéstörténetében valóban fontos szerepet kapott a keiesztény hitre való térítés hosszú folyamata. Gyárfás kutatásai szerint azonban a pogány kunok legnagyobb részét már Nagy Lajos korában keresztény hitre térítették a minorita szerzetesek. A minoriták egyik fő központja Eger volt, s ez időben a nagykunsági szállások, helységek lakosai is az egri püspökséghez tartoztak. A jászokat viszont véglegesen csak Hunyadi Mátyás korában térítették a keresztény hitre a ferencrendi szerzetesek, akik 1472-ben kaptak engedélyt a pápától, hogy Jászberényben rendházat és templomot építhessenek. Ezzel szemben Kunhegyesnek mái 1311-ben, Kungyalunak 1332-ben, Kunmadarasnak 1386-ban, Kisújszállásnak 1389-ben, Túrkevének 1391-ben, Kunszentmártonnak 1447-ben és Mesterszállásnak 1524-ben katolikus temploma volt, amint ezt a szerzők is elősorolják a kiadvány különböző helyein. Ugyanakkor a jászsági templomok első előfordulását forrásaik alapján kevésbé azonos, de inkább későbbi időpontokra helyezik: Jászapátiban 1391-ben, Jászárokszálláson 1458-ban, Jászdózsán 1433-ban, Jászberényben 1472-ben, Jákóhalmán 1550-ben, Jászteleken csak 1741-ben említenek először katolikus templomot. Mindebből tehát inkább az derül ki, hogy — ellentétben a szerzők előítéleteivel, megalapozatlan állításaival - a kunok sokkal frisebbek voltak a katolikus templomok építése dolgaban a jászoknál, s a kunok néhány emberöltővel hamarabb jártak templomba, jóval előbb hallgattak a derék, mezítlábas, koldulórendi szerzetesek igéire, mint a jászok. A szerzők szóhasználata szerinti „térítési akció", helyesebben: a kereszténységre való áttérés éppen a kunoknál volt koraibb.14 Már az eddigiek alapján is nyilvánvaló, hogy teljesen értelmetlen dolog e két etnikumú nép között erőltetett ellentéteket előfeltételezni „a felsőbb hatalmasságok szolgálatát" illetően. Ugyanúgy nem lehet azt sem állítani, hogy a kunok a 15. században „alacsonyabb gazdasági és kulturális szinten állottak" a jászoknál, ezért a jászok elfordultak tőlük, s a „tőlük délre lakó kunok helyett Eger és Gyöngyös környékének magyar községeivel tartottak kapcsolatot."15 Egyházközigazgatásilag ugyanis a nagykunságiak éppúgy az egri püspökséghez tartoztak, mint a jászságiak. így Eger és Gyöngyös vonzása alól a nagykunok sem mentesülhettek, sőt nagyobb mértékű állatkereskedelmük révén a Mátra vidék városainak vásárain még a jászságiaknál is érdekeltebbek voltak. Az anyagi kultúra fejlődéstörténetében nem volna szabad kihagyni éppen azt az évszázadot, amikor a jászkunsági településhálózatot alegnagyobb veszteségek érték. Ugyanis a népességen belüü nagymértékű veszteséget az okozta, hogy Zsigmond uralkodása idején ismét kiújultak a feudális belharcok, egymást érték a bárói ligák fegyveres pártütései, majd a rigómezei súlyos vereség után a török támadások is veszélyeztették az ország területét. Érvényes volt a jászkunok királyi zászló alatt történő hadkötelezettsége ez időben is, de az ország határain kívül viselt hadjáratokban már zsoldot is kaptak. Pl. Zsigmond a cseh- és morvaországi hadjáratainak céljára 1404-1405-ben 12 000 főnyi, „leginkább jászkunokból álló sereget fogadott", de előzően Brandenburg egy részét eladta a Német 1 3 Adatok ... 25. 14 Adatok ... 55. 15 Adatok ... 26.
