Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
48 BUZ A JÁNOS juhainak kártételéért fél tallér, göbölyeitől pedig 2 tallér bírságot fizetett, az utóbbit 12,5 tallér ára borából egyenlítette ki, s hogy valóban bortermelő volt, azt „szőlőpásztorának" (Sánta Máté) név szerinti említése bizonyítja.170 Csete Gergely göbölyei kapcsán tett kitérő újólag bizonyítja a gazdagparasztság vegyes összetételű állattartását, továbbá ismét fény derült arra, hogy a tehetős cívisek az állattartás mellett bort is szükségleteiken felül termeltek. A göbölyszámok nyomán valamelyest közelebb jutottunk a szarvasmarhaállományhoz, amelynek mérete és tényleges összetétele továbbra is homályban marad. Kecskeméten — mivel a jármos marhákat is be kellett vallani — az igavonó barmokat beszámították a vadszámba. A fenti példák alapján azonban kétségbe vonható, hogy Nagykőrös adózása e téren megegyezett volna a kecskeméti gyakorlattal. A „három város" közül kiemelkedő Kecskemét forrásai idővel - későbbi elemzésekre gondolok -bizonyára lehetővé teszik az igás állatok, valamint az igaerővel rendelkező háztartások számának közelebbi becslését, illetve megállapítását. A robotlajstromokból ugyanis kiderült,17 1 hogy pl. a Budára küldött szénás szekerek elé kik és hány ökröt fogtak. Egy-egy szénás szekér elé legkevesebb két pár ökörre volt szükség, a 18. század elején Nagykőrösön egy tűzeset kapcsán 4, illetve 6 ökrös szekerekre számítva becsülték fel az elégett széna, valamint a szalma mennyiségét.172 Kecskeméti levélből derül némi fény arra, hogy mennyi lehetett a tehetős paraszti gazdaság igaerő szükséglete, 1661-ben keményen megsarcolta a török a mezővárost, ezzel összefüggésben írták a kecskemétiek, hogy „. . . úgy elfogyatta marháinkat, az kinek ennekelőtte húsz szántó ökre volt is, aligha maradott négy avagy hat ökre keze között, lovaink azon szerént".17 3 Kecskemét Pest megyéhez küldte e levelét, s mivel az adóemeléstől való félelem vezette a levélírók tollát, nyilván azt kívánták érzékeltetni, hogy a gazdagabbak igaereje egyötödére, egyharmadára csökkent. Nem valószínű, hogy a „húsz szántani való ökör" tipikus jelenség lett volna, de bizonyítja azt, hogy a mezővárosban olyan gazdák is akadtak, akik egyidejűleg kettő vagy három ekefogat kiállítására voltak képesek.1 74 Közvetve utalnak a gazdagparasztság igaerejére a gabonatermesztés adatai. Az 1630-as évek elejéről fennmaradt nagykőrösi dézsmajegyzékek alapján állapította meg Majlát Jolán, hogy „Gabonadézsmát szinte kivétel nélkül a módos gazdák adnak,"175 összecseng ezzel fenti megfigyelésünk, miszerint a török uralom végén a szerényebb anyagi helyzetű lakosság „árpa-pénzt" fizetett, a nagygazdák azonban természetben adták 170 Szk. 1678. 9. 234. 236. 252. 171 Robotlajstromok I. kötet. „... szekeres és kocsis emberek szolgálattyokról való számtartás ..." 23/v. Bács-Kiskun megyei levéltár. Kecskemét város levéltára. Néhány konkrét példára L: Buza: Szénaárak 1660-ban. 239. 171 „Fekete Andrásnak tartozunk város szénájából egy szekér szénával hat ökörre." SzK. 1632. 207., illetve: „Sütó' Istvánnak szénája lett volna 6 szekérrel 4-4 ökörre, szalmája lett volna 10 szekér 6 ökörre. . .Majlát: 62. 173 Pest megyei levéltár. Litterae missües. IV. 1. f. 1661. III. 3. fol. 8. 17 4 Kecskemétről 1664-ben „az vezér basa" számára szántásra rendeltek ki 8 ökörrel 3 embert, akik 1 szekérrel és 1 ekével álltak ki. Robotlajstromok I. 183. A 17. században általában 6-8 ökröt számítanak egy ekefogatra. Makkai László: Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században. Agrártörténeti tanulmányok 2. Budapest-Gödöllő 1957. 13. (Továbbiakban: Makkai: Paraszti és majorsági...) 17 > Majlát: 116.
