Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Gunst Péter: A magyar mezőgazdaság piacviszonyai és a német piac az 1920-30-as években 513
A MAGYAR MEZŐGAZDASÁG PIACVISZONYAI 521 körök érdekeit védendő történt-e, vagy szerepet játszottak benne azok a magyar ipari védővámok, amelyeknek fenntartásával a magyar kormány szándékozott időközben hozzájárulni a magyar ipar fejlődéséhez. Mindenesetre az kétségtelen, hogy a megkülönböztetés német részről, s Magyarországnak állategészségügyi téren a balkáni országokkal azonos besorolása nem csupán igazságtalan volt (hiszen Magyarországon még Ausztriánál is jobb volt e téren a helyzet, mert az osztrákok az import révén olykor behurcoltak betegségeket az országba, míg Magyarországon erre nem került sor, nem lévén állatimport), hanem sértette is a magyar kormány érzékenységét. De mindezeken túl teljesen nyilvánvaló volt, hogy az alacsony gabonaárak mellett a magyar mezőgazdasági kivitel érdemleges fokozása mind a német, mind az egyéb (pl. olasz) piacokra csak akkor lehetséges, ha mód nyílik az állatkivitel érdemleges növelésére. Ezek a körülmények magyarázzák, hogy a magyar kormány 1926-tól rendszeresen panaszolta a német kormánynak a Németországba irányuló magyar agrárkivitel sanyarú helyzetét, s arra törekedett, hogy új kereskedelmi egyezményt kössenek. A német kormány azonban nem szorgalmazta ezt az egyezményt, s több ízben különböző módokon éreztette a magyar kormánnyal, hogy egy ilyen egyezmény megkötése csupán Magyarország érdeke. Bethlen és Stresemann személyes találkozóin is felmerült a kereskedelmi egyezmény kérdése, de nem történt érdemi előrehaladás. A vüágháború következményeinek békés eszközökkel történő felszámolására törekvő stresemanni német külpolitikában Magyarországnak, miként a többi délkelet-európai államnak sem juthatott olyan nagy szerep, mint majd a 30-as évtizedben. A fordulatot az 1929. évi gazdasági világválság körülményei, s ennek nyomán az 1930 március elején megalakult Brüning-kormánynak a korábbiakhoz képest jelentősen módosult bel- és külpolitikája hozta meg. Az új világgazdasági helyzetben Németországnak már elsődleges érdekei fűződtek a délkelet-európai térséghez, s benne természetesen Magyarországhoz. Ezek az érdekek ugyan politikaiak voltak, de nem lebecsülendő gazdasági tartalommal. így válik érthetővé, hogy a németmagyar kereskedelmi szerződés megkötése előtt az akadályok csak Bethlen 1930 novemberi berlini látogatása során omlottak le, s az egyezményt végül 1931. július 18-án írták alá. Ekkor már a német fél is szorgalmazta a kereskedelmi megállapodást, hiszen az 1931 márciusában kipattant német—osztrák vámuniós terv meghiúsulása után, a gyorsan kibontakozó francia ellennyomás körülményei között a német kormány el akarta kerülni, hogy elidegenítse magától Magyarországot.6 A kereskedelmi szerződés mindkét fél kompromisszumra törekvését tükrözi, de egyúttal annak is mutatója, hogy megkötésének pillanatában még nem sikerült minden kérdésben megállapodni. Kétségtelen, hogy a közvetlen gazdasági előnyöket nézve a szerződés elsősorban Magyarországnak volt az érdeke, politikai okokból azonban ekkor már a németek is szorgalmazták. A szerződés lehetővé tette évi 80 ezer sertés bevitelét Németországba, de átvételére Németország nem vállalt kötelezettséget. A sertéstenyésztés németországi fellendülése mellett a relatíve magas vám lényegében lehetetlenné tette a kontingens kihasználását. Gyakorlatilag ugyanez történt a szarvasmarha-kontingens terén is, noha más okból. Németország 6000 db szarvasmarha bevitelét engedélyezte, amelyet a drezdai piacon kellett volna értékesíteni. Ez azonban csak a bodenbachi határállomáson keresztül, azaz csupán Csehszlovákián át volt megközelíthető, s mert a csehszlovák kor-6 A tárgyalásokat részletesen leírja Fejes: i. m. 36-55., 77-100. és 121-130.
