Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
484 RÁNKI GYÖRGY válaszolni. A kihívás ösztönző példa volt, de egyben korlátozó is. A korlátozó hatás azt is jelentette, hogy azoknak az országoknak, melyek képtelenek voltak gyorsan követni, azzal kellett számolniuk, hogy alárendelt helyzetben illeszkednek be a nemzetközi munkamegosztásba. És mivel az elmaradott ország esetében többnyire ki van zárva a lehetőség, hogy iparosítását ipari export révén élje el, úgy a mezőgazdasági szektor teremti meg az iparosítás korlátait. Oroszország példája arra utal, hogy végül is nem lehetett sikeres az a céltudatos törekvés, mely az iparosítás ütemét el kívánta szakítani a mezőgazdaság belső helyzetétől. Egyrészt mivel a mezőgazdaság nemcsak mint belső piac, de mint vezető exportszektor is funkcionált, és ha ez az exportszektor nem tudott kellően élni a nyugati piacok kínálta lehetőséggel, akkor automatikusan teremtette meg az iparosodás határait. Az állami kereslet magánkeresletet helyettesítő funkciója is ebbe a plafonba ütközött. Ez a plafon a rendkívül súlyos eladósodás, mely többé-kevésbé ennek a mechanizmusnak magasabb szintű újratermelését biztosította anélkül, hogy az ördögi kör áttöréséhez szükséges kvalitatív változásokat megteremtette volna, végül is lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az orosz esetet azon félsikerek közé soroljuk, midőn a nemzetközi gazdaságba való bekapcsolódás ösztönző hatásai még csak a megmozgatásra voltak képesek, de nem a megváltoztatásra, átalakításra. A nemzetközi gazdasági tényezők és a belső termelési tényezők kölcsönhatása Oroszország esetében a részleges fejlődés és részleges blokád állandó összeütközését teremtette meg. Ebben a folyamatban a fejlődés elemei ugyan lassan, mindig és mindig újabb elemeit távolították el a részleges blokádnak, de nem tudták biztosítani az áttörést, a felzárkózást. Oroszország magasabb szintet ért el, de helyét a nemzetközi gazdasági munkamegosztásban kevéssé változtatta. Oroszország elmaradottsága azonban végül is mégsem a fejlődés hiányából fakadt, hiszen a blokádok mindinkább kiküszöbölődtek, vagy inkább fékekké alakultak át. Oroszország mégis a fejlődés útján volt, sőt ezt tekinthetjük gazdasági élete legfőbb jellegzetességének, és ezzel már az elmaradottságból való kilépés bizonyos lehetőségét is magában hordozta, nem utolsósorban új szociális erők megteremtése révén. Hbépdb POHKU 3KOHOMHHECKOE PA3BHTHE POCCHH 1861-1917 (Pe3K>Me) CraTbH flaëT 0630p 06 SKOHOMMUCCKOM pa3BHTMH POCCHH OT pacKpenomeHHH Β 1861-OM roAy no peeoJiiouHH 1917-oro róna. ABTOP craTbM oTflejibHo aHann3npycT BaxcHcttiLwe MOMCHTM KanMTajiHcrmiecKoro pa3BHTHH CTpaHbi, TaKîKe cooTHoineHHe Mewy ero BHyTpeHHHMH iiBHXcyiUH mh CHjiaMH, h nonpo6yeT Hattra οτΒβτ Ha Bonpoc: noqerviy POCCHH npH OTHOCHTejibHO 6bicrpoM 3KOHOMHM6CKOM pa3BHTHH He yna-JlOCbBblÎÎTH H3 OTCTajlOCTH. Πο MHeHHW aBTOpa Β 3TOM OTHOIIleHHH Ba>KHCttUJHM BOnpOCOM HBJlHeTCH pa3BHTHe CejlbCKOrO xo3aftcTBa, κοτοροε BHaiajie oKa3bieanocb nmaTejieM, HCTOWHKOM SKOHOMHiecKoro pa3BHTH5). OHO coneftcTBOBano B03HHKH0BeHHK> nepeöopa BHemHefl ToproBnn H nyTëM SToro HMnopiy HHOCTpaHHblX KanHTanOB. OwiaKO pa3BHTHe CeTH )Kejie3HbIX no por H TH>Këjlott npOMblUIJieHHOCTH C ΠΟMouxbw HHocTpaHHoro KanHTajia He ΜΟΓΠΟ — HJIH TonbKO MacTHWHo, Β HeKOTopoti crreneHH nocne 1908-oro rona - 0Ka3biBaTb oßparaoe nettcTBHe Ha pa3BHrae cenbCKoro xo3HficTBa H co3naTb