Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
475 OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 nagyarányú eladósodásra hivatkozó támadó Olj adatai némileg túlzottak. Voltaképpen azonban túlzottan nagy eltérések a különböző adatok között nincsenek. Vozonov 1900-ban 691 millióra teszi az összes részvénytársaságba fektetett külföldi tőkét. Kritzman 1914-ben 1340, Ziv 1552 millióra ugyanezt 1913-ban. Mindezt 1914-re 1749 millió rubelra emeli, Bovikin 1931 milliós összege tehát elfogadhatónak látszik, feltehetően ő Eventov adatait találta legmegbízhatóbbnak, aki 1914-re 1400 millió befektetést hoz ki. Még nagyobb a bizonytalanság az egyéb külföldi adósságok meghatározása terén. Paszvolskij és Moulton szerint 4,2 milliárd rubel volt 1914-ben az orosz állam adóssága, melyből egyharmad rész esett az orosz vasutakba fektetett tőkére.8 4 Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy az 1914-es adósságállomány nem esik egybe a tényleges befektetésekkel, hiszen az 1881 óta például vasutakra felvett kölcsön egy jelentős részét már korábban visszafizették, így azok nem terhelték az adósságállományt. Igen sok forrás nagyjából egybehangzóan jut arra a következtetésre, hogy a 8 milliárd körül lévő orosz államadósság mintegy fele volt külföldi, tehát Bovikin számításai a vasutat és az államkölcsönt egy kategóriába véve, ezt valamivel inkább meghaladják. Bovikin számításai leginkább Gindinéhez állnak közel, aki szerint a 21,6 milliárd értékű orosz részvényből és kötvényből 7,8 milliárd, azaz 36% volt külföldön, 48%-a állami és az államilag garantált kötvényeknek, 74%-a a községi kötvényeknek, 39%-a a részvénytársasági részvényeknek és 5%-a a részvénytársaságok elsőbbségi kötvényének.85 Szidorov, aki az egyik8 6 legalaposabb szovjet szerző ebben a kérdésben, és aki nemcsak a számításokat, az irodalmat, de a levéltárakat és mindenekelőtt a pénzügyminisztériumi iratokat is áttanulmányozta, 9 milliárdra teszi az összes külföldi tőkét a háború előtt. Ez Bovikin számítását 20%-kal meghaladja. Mindenesetre akármelyik számot fogadjuk el, azon következtetésünk, hogy Oroszország volt a világ egyik legnagyobb tőkeimportőre az első világháború előtt, és hogy a világgazdaság vezető országai tőkekivitelének jelentős része itt csapódott le, az aligha vonható kétségbe. Egyes számítások szerint, ami az orosz államadósságokat illeti, ebből közel 3 milliárd, azaz több mint 2/3 rész Franciaországban nyert elhelyezést. A francia bankok előszeretettel fektették be a francia kisemberek pénzét biztosnak tűnő orosz járadékokba. Németország volt természetesen a második, de érdekes módon Hollandia, amely inkább a 19. század közepén volt Oroszország első számú hitelezője, megelőzte Angliát. Annak a körülménynek, hogy a külföldi tőke beáramlásában a háború előtt az ipar már kimagasló szerepet játszott, a nemzetközi tőkepiac megváltozott jellege és iránya, a belső orosz kereslet új igényein túlmenően a modern világgazdaságban jelentkező, a bank és ipari tőke összefonódására utaló folyamatnak kell mindenekelőtt jelentőséget tulajdonítani. A századforduló után kialakuló hatalmas, főleg pétervári bankok - mint jeleztük — egyfelől rendkívül szoros kapcsolatban álltak az orosz nagyiparral, másfelől a külföldi bankokkal. "A. Paszvolszkij - G. Moulton: Russian debts in pre revolutionary Russia. (Idézi: A. L. Szidorov: Finanszovoje polozsenyije Rosszii ν godi pervoj mirovoj vojni (1914-1917). Moszkva, 1960. 89-90.) 8 5 Idézi Gindin Russzkije kommercseszkije banki című munkájából O. Crips: Russia... 234-235. 8 6 A. L. Szidorov: i. m. 94.
