Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
458 RÄNKI GYÖRGY Vas és acél Hazai termelés fogyasztás millió pud Termelés a fogyasztás' %-ában .4 3 1870-79 1890-99 59,2 127,5 24,4 92,3 41 73 Nem kétséges, hogy az orosz vasútépítés végül is nemcsak külföld felé töltötte be a gazdasági élet motorja, a nagy multiplikátor szerepét. A vasútépítés által teremtett hatalmas nehézipari kereslet még azokban az országokban is előmozdította a nehézipari termelés fellendülését, ahol ennek természetes adottságai lényegesen kevésbé adottak voltak, mint Oroszországban. A kor technikai követelményei szerint egy km vasút építése mintegy 800 q vasat követelt sínekben. Ennek megfelelően a 90-es évek nagy vasúti konjunktúrája évi 2 millió q átlagos vasszükségletet jelentett, egyes kiugró években 3—4 millió q-t is. A gördülőanyag vasszükségletét is lehetett évente 2—3 millió q-ra becsülni, Oroszország elmaradott ipara ezt a szükségletet távolról sem tudta kielégíteni. 1876-ban például a mozdonyok 20, a tehervagonok 6, a személykocsi 18%-át tudta csak a hazai ipar produkálni. A vasútépítés hatása tehát messze nem korlátozódott a mezőgazdasági nyersanyagszállítások elősegítésére, nem merült ki Oroszország korábban szinte leküzdhetetlennek látszó távolságai áthidalásába, de egyidejűleg megteremtette a nehézipari termékek számára azt a piacot, melynek árnyékában elindulhatott egy erősebb mértékű orosz iparosítás. Nem kétséges, hogy éppen a vasútépítés szükségletei indították el azt a láncreakciót, mely az ipari termelés modernizálásához elengedhetetlenül szükséges volt. A jobbágyreform után ugyanis távolról sem indult meg Oroszországban érdemlegesebb iparosodás. Nemcsak azért, mert ebben az erősen tovább élő feudális maradványok akadályozták, és nemcsak azért, mert a földesurak jó része idegenül állt szemben az iparosítás gondolatával, és mi sem állt tőle távolabb, mint esetleges tőkéjét bizonytalan ipari vállalkozásba fektetni. Igaz, a textilipar, ahol az új technológia első eredményei már jórészt a reform előtt tért hódítottak, a reformot követően tovább fejlődött, de ez Oroszország iparának fejlettségi szintjén már azért sem változtatott lényegesen, mivel a textilipar belső piaca nem bővült rohamosan, és a szabadkereskedelmi periódusban az orosz textilipar éppen a fejlődő — ezért a közlekedésbe jobban bekapcsolt — ipari gócokban nehezen tudta a versenyt tartani a vasút révén könnyen odaszállítható külföldi árukkal. Bár Oroszország termelési tényezők szempontjából különösen kedvező helyzetben volt a nehézipar fejlesztésére, mégis eleinte úgy látszott, hogy az ipari forradalom nem lépéselőnyt, hanem lépéshátrányt eredményez az orosz vasipar számára.4 4 A 18. században az elenyésző vasipar a régi technológiával, fatüzeléssel berendezkedve és jobbágymunkával dolgozva rohamos gyorsasággal vált az elmaradottság jelképévé a fejlett nyugat-4 3 Az orosz iparfejló'dés összefoglaló leírásai közül lásd Ljascsenko és Hromov többször idézett munkái mellett: R. Portal: The Industrialization of Russia. In: Cambridge Economic History. Vol. VI. Part II. Chapter IX. Cambridge, 1965. 801-872. és V. Κ. Yatzunsky: Main features of industrialization in Russia before 1917. In: Premiere Conference Internationale d'Histoire Economique. Stockholm, Août 1960. La Haye, 297-307. 44 Ljascsenko: i. m. Tom II. 147-148.
