Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Ránki György: Oroszország gazdasági fejlődése 1861-1917 433
TANULMÁNYOK Ránki György OROSZORSZÁG GAZDASÁGI FEJLŐDÉSE 1861-1917 Oroszországot joggal tekintették a 19. század egyik legrejtélyesebb országának. A 18. században belsőleg megszilárdult hatalmas területi kiterjedésű ország nem utolsósorban gyorsan növekvő lakossága következtében a 19. század elejére Európa egyik legerősebb nagyhatalmává emelkedett. Nemzetközi tekintélye különösen gyorsan erősödött, midőn Napóleon hódító tervei az orosz hadsereg csapásain feneklettek meg, mikor a Napóleon ellen évek óta küzdő európai koalíció végül is az orosz hadsereg segítségével döntötte meg az ambiciózus francia császár európai uralmát. Ismert volt, hogy a gyorsan változó Európában Oroszország volt az egyetlen, ahol sok szempontból jórészt megállt az idő. A Szent Szövetség Európájában ha nem is az idő megállítását akarták, de legalábbis mozgásának lassítását célozták, bizton számíthattak a kolosszus támogatására és fegyveres erejére. Az 1848-as forradalmak Európájában az orosz hadsereg fenyegető árnyéka ott lebegett minden forradalmi mozgalom felett, jóllehet, végül is csak eggyel, a magyarral szembesült, és oroszlánrésze volt annak bukásában. Nem volt titok Európában, hogy Oroszországot sem a felvüágosodás, sem az angol liberalizmus szelleme nem érintette. Politikai berendezkedése a hagyományos önkényuralom legkeményebb válfaja volt, és nem véletlen, hogy a francia forradalom szellemének legkíméletlenebb üldözőjévé az orosz cárizmus vált. De az sem volt titok, hogy a század másik nagy mélyreható forradalmi folyamata, az Angliából kiinduló ipari forradalom is jórészt kívül rekedt az orosz birodalom határain. Igaz, az angol fonóorsó és szövőszék már megtalálható volt egyes orosz üzemekben is; igaz, már voltak olyan helyek, ahol a gőzgép is elindulhatott félelmetes hódító útjára. Mégis ezek jórészt cseppek voltak a jobbágyságon alapuló orosz gazdasági rendszer félelmetesen végtelen tengerében. Oroszország gazdasága még jórészt a középkorban aludt, ahol a falu, a lakosság túlnyomó paraszti többsége csak ritkán került érintkezésbe a várossal. És a város — amennyiben már létezétt város — még inkább a régi királyi központi főúri udvart, vagy legjobb esetben adminisztrációs központot jelentette, mint egy élő, modem gazdasági szervezetet, mely a maga iparával és kereskedelmével úgy különül el a falutól, hogy egyidejűleg mindinkább szerves kapcsolatot épít ki vele, mindinkább irányítja, szervezi, bizonyos értelemben maga alá rendeli és ezzel átszervezi az ottani termelési rendszert. ι Ugy tűnt tehát, hogy Oroszország felett megállt az idő. A középkori sorban lévő, elmaradt jobbágyok tízmilliói legjobb esetben a városi és falusi kisiparosok (kusztáriparosok) százezreivel egészültek ki, és miközben másutt átalakult a mezőgazdaság, robbanásszerűen fejlődött az ipar, megváltozott az ország képe, városok nőttek ki, mozgásban volt a lakosság, s új társadalmi osztályok alakultak ki, Oroszországban jórészt minden maradt a 1*
