Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Becker; Jean-Jacques: A francia közvélemény és az 1914-es világháború kezdete 423
FOLYÓIRATSZEMLE 423 November közepén tért vissza New Yorkba, hogy megtartsa előadásai utolsó sorozatát Ekkor ismét találkozott amerikai anarchistákkal, s különféle szocialista szervezetek, illetőleg „az orosz szabadság védegyletei" kezdeményezésére szervezett rendezvényeken tartott előadásokat az orosz szabadságmozgalmakról, illetve az anarchizmus elméleti rendszeréről Egyik utolsó előadásán, november végén, szándékosan a nagy tömegekhez kívánt szólni, így az ő sürgetésére erősen leszállított árú belépőjegyeket adtak ki, s a monstre-előadóteremben ötezren jelentek meg. Kropotkin a nagygyűléssel és egész kanadai-amerikai útjával nagyon meg volt elégedve. Ami pedig az utazás politikai oldalát illette, saját benyomásait, arról 1897 novemberében azt írta: „a szocialista érzelmek soha nem voltak olyan virágzásban, mint napjainkban . . .különösen olyan városokban, mint New York és Chicago". (International Review of Social History 1980. 1. sz. 1-34. I.) J. JEAN-JACOUES BECKER A FRANCIA KÖZVÉLEMÉNY ÉS AZ 1914-ES VILÁGHÁBORÚ KEZDETE A tanulmány a Párizs-Nanterre-i egyetemen 1976-ban védett disszertáció téziseinek összefoglalása. Becker idézi az ismert angol történész, James Joli véleményét, hogy az első világháború egészen napjainkig rendkívüli hatást gyakorolt a világ fejlődésére. Ebben az összefüggésben azonban Becker szerint nagyon kis figyelmet szenteltek a közvélemény tényleges, alapos felmérésére, arra, hogy ebben mikor, milyen tendenciák jelentkeztek. Becker kitér egy régi, s - hangsúlyozza - ugyancsak elavult megközelítésre, amely 1914-ben csak a szocialisták árulását emeli ki. Ε koncepció az 1930-as években több jellegzetes munkában mutatkozott, s Becker itt mindjárt rákérdez: a vezetők, vagy a szocialista tömegek árulásáról van-e szó, s e két árulás milyen összefüggésben áll egymással. Nagyon elterjedt az a vélemény is, hogy a tömegek 1914 augusztus-szeptember napjaiban a soviniszta mámor hatása alá kerültek. Ez a felfogás érvényesült többek között Roger Martin du Gard oly ismert Thibault család c. regényben is. De az igazság Becker szerint jóval összetettebb, s hivatkozik A. Latreille-nek a Le Monde-ban megjelent írására, aki úgy vélekedik: 1914 augusztusában a széles tömegek sokkal inkább letargiába zuhantak, aggodalmaskodtak, s szó sem volt a többség általános hurrá-lelkesedéséről. A valóság megközelítése persze rendkívül nehéz. Vezetők feljegyzései, levelei maradnak fenn — s a tömegeket nehéz megszólaltatni — s ezen semmiféle quantifikáció nem segít, csak nagyon sokféle forrás, feljegyzés megszólaltatása. Ezek közül külön kiemeli a sajtó szerepét. A sajtónak természetszerűleg alkalmazkodnia kell bizonyos fokig a közvéleményhez - de persze egy lap, még a nagy példányszámú tömeglapok sem állíthatják, hogy „a teljes" közvéleményt ismerik és képviselik. Ami pedig a lapok elemzését illeti, még külön figyelemmel kell lenni az ahistorizmus rettentő veszélyeire. Hiszen 1914-ben a hazafiság értelmezése egészen más volt, mint napjainkban, s ugyanígy a katolicizmus elfogadása is más követelményekkel járt, jobbára a hívő katolikusok politikai s háborús szemlélete is szinte azonnal meghatározottá vált (vagyis kizárttá tette számukra a „honvédő" álláspont elutasítását). A felméréseket olykor érdekesen gazdagíthatják olyan véletlen források, mint a tanítók körében 1915-ben kibocsátott kérdőívek. A feldolgozást jelentősen bonyolítja, hogy - mint azt vezető nagytőkések és jobboldali publicisták és politikusok nyilatkozatai bizonyítják - ezek alapkérdésekről, mint pL a revansról azt vallották: mindig arra kell gondolni, de sohasem kell beszélni róla. Végül Becker aláhúzza: nyilvánvaló, hogy kétféle közvélemény alakult ki Franciaországban, továbbá az is világos, hogy sem a nacionalista, sem a pacifista közvélemény nem volt olyan helyzetben, hogy akár kiprovokálhatta, akár megakadályozhatta volna a háborút. A közvélemény, a vezetők, illetve a körülmények mind együttvéve befolyásolják a történelem eseményeit. S mindennek van dinamizmusa is. Mindenesetre a háborúellenes közvélemény szélesebb volt a feltételezettnél, s később ez jobban meg is mutatkozott, ahogyan később a közvélemény maga is nagyobb súlyt kapott az 1914 augusztusinál. (Le Mouvement Social. 1978 július-szeptember) J.
