Századok – 1984

FOLYÓIRATSZEMLE - McDonald; Forrest-McWhiney; Grady: A Dél útja az önállóságtól a félig-meddig rabszolga módra történő kizsákmányolásig 419

FOLYÓIRATSZEMLE 419 Angliában a régi technológia jövedelmezó*bb volt, mint az új. Az 1820-as évek közepén az angol kéziszövők 230 dollárt kerestek, 50 dollárral kevesebbet, mint az amerikai szövők. A munkabérköltségek Angliában és az amerikai gabonaövezetben pontosan Habakkuk állításával ellentétesen alakultak. A közép-atlanti államokban a mezőgazdasági munkaerő olcsó volt, viszont a városi képzett munkaerő drága. Ezért a cégek, hogy kihasználják az olcsó szakképzetlen munkaerő-állományt, és hogy csökkentsék a költségeket, széles körben kezdték alkalmazni a gépeket. Hiszen a gépek kezelését megfelelő betanítással a szakképzetlen munkaerő is el tudta látni. Angliában viszont a képzett munkaerő viszonylag olcsó volt, és a cégek mellőzték az új technológiát, kivéve, hogyha a kevésbé drága gyermek- és női munkaerőt alkalmazták. (The American Historical 1980. dec. 1055-1093) T. L. FORRESTMCDONALD - GRADYMCWHINEY A DÉL ÜTJA AZ ÖNÁLLÓSÁGTÓL A FÉLIG-MEDDIG RABSZOLGA-MÓDRA TÖRTÉNŐ KIZSÁKMÁNYOLÁSIG A korabeli leírások a polgárháború előtti Délt majdnem általánosan úgy jellemezték, hogy az ottaniak szerették a tétlenséget. Mint Frederick Law Olmsted fogalmazta 1850-ben: „A déli embernek nincs öröme a munkában. Ö az életet magát élvezi. Elégedett a létével. Ez a nagy különbség közte és az északi között, mivel az északi ember leli kedvét magában a haladásban, s boldogságát a cselekvésben találja meg. A tétlenség önmagában bosszantó és visszataszító számára." Délen 1850-ben kereken 569 000 farm volt, melyeknek kb. 30 %-a tartott legalább 1 rabszolgát. Nem mindegyik rabszolgatartó farm felelt meg azonban a népszámlálási összeírás „ültetvény" kategóriájának. A besorolási feltételek szerint 2000 font gyapot, 3000 font dohány, 20 000 font rizs, vagy bármely mennyiségű cukornád, ill. kender termesztése volt a feltétele az ültetvényi besorolásnak. A megközelítőleg 170 000 farm közül csupán 101 000 felelt meg a fentebbi kritériumoknak: 74 000 gyapottermesztő, 15 700 dohánytermesztő, 8300 kender-, 2700 cukornád-, és 5500 rizstermesztőültetvény volt. A szerzők közelebbről megvizsgálják a munkaerő-igényt 1850-ben, feltételezve, hogy a rabszolgák végeztek minden munkát az ültetvényeken. Feltételezve, hogy 2 rabszolga tett ki egy mezei munkást, a Dél 3,2 millió rabszolgája 1850-ben azt jelenti, hogy 1,6 millió mezei munkás állt rendelkezésre. Azt a nyilvánvalóan abszurd feltételezést véve, hogy a rabszolgák munkája termelte a Dél minden mezőgazdasági főtermékét, ez esetben 715 000 munkaerő iránt jelentkezett igény. Tehát feltehető a kérdés: mit csinált a többi 885 000 rabszolga? Ezen számítások alapján egy rabszolga, pontosabban közülük minden második, aki mezei munkát végzett, évi 1473 órát dolgozott. Ezt átszámítva 10 órás munkanapra, azt kapjuk, hogy minden mezei munkát végző évente 147 munkanapot dolgozott. A szerzők számításai nagyon eltérőek más kutatók számításaitól. Lewis C. Gray szerint a rabszolgák napi munkaideje munkacsúcs idején 15-16 órát tett ki. Robert Fogel és Stanley Engerman szerint 12,7-13,6 órát dolgoztak. Az ilyen számítások teljesen irreálisak. Hae számítások ökonometrista szerzői Délen nőttek volna fel, érzékelték volna, hogy nincs annyi óra egy napon belül, hogy az általuk feltételezett munkaórákat elvégezhették volna. Hiszen Délen éves szinten a nappali órák száma 12 órára becsülhető, s ezen kívül a téli időszakban a mezőgazdasági tevékenységek valamelyest korlátozottabbak. Másrészt a tenyészidőszakon belül az esős napok szintén korlátozzák a munkavégzést. Az alabamai Butler kerületre vonatkozó 1850. évi népszámlálási adatokból 4 véletlenszerűen kiválasztott, rabszolgákkal nem rendelkező farmercsalád gazdálkodását vizsgálva, ha feltételezzük, hogy a 4 család munkaképes korú tagjai egyformán részt vettek a munkában, csak kb. 423 órát kellett dolgozniuk, vagy megközelítőleg 11 munkahetet, 40 órás munkahéttel számolva. Vagyis a korabeli megfigyeléseknek igazuk volt, hogy a polgárháború előtt a déliek lenézték a munkát. Abban azonban tévedtek, hogy a déliek szegények lettek volna. A Dél gazdaságában jelentős