Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Buza János: Törökkori állattartás a ”vadszám" és az adózás tükrében 3
36 BUZA JÁNOS 1 dénárral — 346 marhaszáma lehetett összesen, így a paleográfiai nehézség ellenére is nagyon valószínű, hogy Ádám Márton „lowak" címszó alatt összeírt ménesét kb. 150 marhaszámmal tekintették egyenlőnek.9 9 Egyéb megbízható közvetlen adat híján közvetett argumentumokhoz kell nyúlni: 1637-ból fennmaradt egy töredékes káijegyzék, amely a tábori szolgálatban elveszett lovakról és kocsikról készült.10 0 Közülük névegyeztetés révén 27 kárvallott adózó marhaszámát sikerült azonosítani, átlagos marhaszámuk kerekítve 64 — Csonka Szabó Istvánnak mindössze 6 marhaszám után kellett adóznia, viszont a tehetős Katona Benedeknek 245 marhaszáma volt ekkor10 1 - ami azt jelzi, hogy lovakat többnyire a közép-, illetve gazdagparaszti réteg tartott. Darin Gergely is közülük került ki, lovait 1636-ban lopta el egy legény, akit később elfogtak, s a mezőváros pert és költséget nem kímélve, felakasztatta a tettest.102 Arra nem derült fény, hogy Darin Gergely elkötött lovai megkerültek-e, tény viszont, hogy marhaszáma 1637-ben 180 volt az 1636. évi 200-zal szemben.103 Szabó István „ménös pásztora" 1632-ben esett lólopás vétkébe, őt is hóhér kezére adták,10 4 gazdája persze nem ment tönkre, mert 180 marhaszámát szépen gyarapította, s János nevű örököse 1641-ben már 292 marhaszám és 10 juhmarhaszám után adózott.10s Az 1638-ban nemességet szerzett Vásnoki Szabó Mihály10 6 törvény elé idéztette Orbán nevű ménes-pásztorát 1651-ben, aki félbehagyta éves szolgálatát, s így szerepe volt abban, hogy „... némely ónodi vitézek . . ." kezére jutottak gazdájának lovai. Szabó Mihály az „. . . elhajtott ménest nem kicsiny, seőt inkább elszenvedhetetlen költségen váltotta ..." vissza, s csak részben kártalaníthatták Orbán elkobzott marháival, mert azok értéke nem fedezte a „Gazda marháján tött kártételét".107 Szabó Mihály persze nem hagyott fel a lótenyésztéssel, 1654-ben tőle vett egy csikót Nagykőrös 18 tallérért (28 forint 80 dénár) a nógrádi kapitány számára.10 8 A vételár egyben azt is jelzi, hogy nevezettnek jó lovai lehettek, mert egy hámos ló becsértéke általában 8 forint körül járt.10 9 Boldizsár Márton tekintélyes lóállománnyal rendelkezhetett, 1626-ban 85, 1634-ben 75, a következő évben 90, 1636—1639 között 200, 1641-ben pedig 210 marhaszám után adózott,11 0 ezt követően "Szk. 1646. 105. Megjegyzendő, hogy 1646-ban Alám Márton nevéből csupán az utolsó szótag: ton" olvasható. A kifogástalan állapotban levő 1645. évi adókönyvben viszont neve ugyanúgy Kelemen Balázsné és Hajnal Márton között található, mint 1646-ban. Szk. 1645. 103., 1646. 104-105. 100 Szk. 1637. passim. A számadáskönyv már a múlt század közepén sem volt teljesen olvasható: Szilády-Szilágyi: I. 53. 101 Szk. 1637. 75. 1 02 Az akasztásért 6 forint 40 dénárt fizettek egy tatárnak, de a vajdának, a szubasának és a kádinak még 83 forint 20 dénárt kellett adniok, a kivégzés tehát 89 forint 60 dénárjába került a városnak. Nagykőrös tanácsülési jegyzőkönyve. MOL. Filmtár 3402. 102. (Továbbiakban: Jkv ...), ill. Szilády-Szilágyi: I. 47. Hasonló példák: Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Budapest 1976. 153-155. 1 03 Szk. 1636. 38. 1637.41. 1 04 Szilády-Szilágyi: I. 29. 1 05 Szk. 1641.69. 1 0 6 Benkó: 298-199. 1 0 7 Jkv. 3. I 0 'Szk. 1654. 98. Ez az adat tévesen szerepel az okmánytárban: Szilády-Szilágyi: I. 193. 10 'Szk. 1637,33.59.61.75.87. 88. 1668. 151. II °Szk. 1626. 78. 1634. 93. 1635. 98.1636. 87. 1638. 90.1639. 148. 1640.148.
