Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pavel; Teodor: Miscarea románilor pentru unitate nationala sí diplomatia puterilor centrale (Ism.: Szász Zoltán) 409
409 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι Talán az sem lett volna hiábavaló, ha említés történik arról, hogy a veszély- és félelemérzéseknek abban a vonatkozásban nem volt objektív alapjuk, hogy a cári Oroszország 1815, 1833, 1849, majd a három császár szövetség szerződés tanúsága szerint nem kívánt a Habsburgok uralta területek rovására terjeszkedni. Németország pedig 1871 után hosszú ideig a franciákon aratott győzelemmel szerzett zsákmány megemésztésével volt elfoglalva, és ennek érdekében külső nyugalomra volt szüksége. Nemhiába igyekezett Bismarck Európa hatalmaiban azt a vélekedést meggyökereztetni, hogy Németországnak csak békés szándékai vannak. Azok a közvetítő törekvések nagyhatalmak között, amelyeknek egyik esete 1878 volt, az „ehrlicher Makler" szerepének eljátszása, ugyanezt a célt szolgálták. Bismarck kancellársága idején, így az értekezés tárgyalta években is, ez a politikai vonalvezetés jellemezte a német külügy felelőseit. Mindezek a vélekedések mit sem változtatnak azon a tényen, hogy Diószegi István emez írása - közvetve — jelentősen hozzájárul a nemzetlét-nemzettudat szövevényes kérdéskörének megvilágításához, azzal, hogy a külpolitika nézőpontjából közelít a problematikához, és így szolgálja a közgondolkodás helyes irányú alakítását. Külön monográfiát érdemelne annak feltárása, hogy az 1945, még inkább 1949 után elindult, az 1960-as években felgyorsult, sokoldalú világméretű átrendeződéssel párhuzamosan, melyik világrendszerben, ületve a harmadik világban miképp kezdték elemezni az integrálódás, dezintegrálódás, a nemzeti érdek és a nacionalizmus kérdéskörét, a nemzeti tudat és a nemzetlét dolgait a legkülönbözőbb társadalomtudományok művelői, és miképp tevődött át a súlypont egyik vagy másik világrendszerben - és miért - az integrálódásról a nemzeti érdekekre anélkül, hogy bármelyik előtérbe kerülése megszüntette volna a másik hatását és érvényességét, a vele való tudományos foglalkozást; végül az, hogy napjainkban miért különösen fontos a nemzetlét-nemzettudat és az integrálódás kérdésének vizsgálata, a kettőé együtt, ellentmondásaikkal együtt. Ilyen monográfia létezése még világosabbá tehetné Diószegi István tanulmányának tudományos értéke mellett napi aktualitását és emiatt a közgondolkodás formálásában betöltött szerepét is. Mérei Gyula TEODOR PA VEL MIÇCAREA ROMÂNILOR PENTRU UNITATE NAJIONALÄ ÇI DIPLOMAfIA PUTERILOR CENTRALE I. 1878-1895, II. 1894-1914. Editura Facla, Timisoara 1979, 347 1; 1982, 305.1. A ROMÁNOK NEMZETI EGYSÉGMOZGALMA ÉS A KÖZPONTI HATALMAK DIPLOMÁCIÁJA A román kérdés, úgy is, mint a török birodalom felbomlási folyamatának, a balkáni népek önállósodásának fontos része, sokat foglalkoztatta a nemzetközi diplomáciát a 19. sz. közepétől. Még fontosabbá vált azonban az 1877-78. évi orosz-török háború alatt és után bekövetkezett európai hatalmi politikai változások nyomán az Osztrák-Magyar Monarchia számára, mely az immár független Romániát egyidejűleg tekintette félvazallus szövetségesnek és a birodalmat nyugtalanító, veszélyes irredenta tűzfészeknek. Diplomáciája nem hunyhatott szemet azon tények láttán, melyek a történelmi Magyarország (és Bukovina) románságának a független államban élő románokhoz, illetve bukaresti vezető körökhöz fűződő kapcsolatainak erősödését jelezték. Túl nagy aggodalomra persze nem volt okuk, hiszen mindaddig, amig a nagyhatalmak békéje fennállott, a Habsburg és a Romanov-birodalom közé ékelt kis állam a többségében románok által lakott területek egyesítésére nem is gondolhatott. De a határokon innen és túl élő románság erősödő kapcsolatai számottevően fékezhették a történelmi Magyarország belső integrációs folyamatait, ezzel gyengítették a dualista berendezkedést, s áttételesen a Monarchia nagyhatalmi helyzetét. A Monarchia 1883-ban titkos szerződést kötött Romániával, melynek a katonai érdekeken túl az lett volna a funkciója, hogy immár szövetségen belül, határozott, de a diplomáciai tapintat és titoktartás feltételei mellett tartsák korlátok között a román egységtörekvéseket.
