Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Documente privind revolutija de la 1848 in tárile románe (Ism.: Trócsányi Zsolt) 394
394 TÖRTÉNETI IRODALOM Ι DOCUMENTE PRIVIND REVOLUTIA DE LA 1848 IN TARILE ROMANE. C.TRANSILVANIA α», k.: 1848. április 30-május 14.) (Szerk. Çtefan Pascu. Bucurejti, 1982. LXXXIII + 616 o.) Az 1848/49-i (vagy talán csak 1848-i) Erdély történetét bemutató román forráskiadvány III. kötetéről adhatunk most számot (ennek sorozatiamé változatlan a II. kötetéhez képest, szerkesztőjeként viszont itt már csak Çtefan Pascu szerepel - a II. kötetnél még ott találtuk a vállalkozás eredeti vezetőjének, Victor Cheresteçiu-nak nevét is.). Sajnálattal kell leszögeznünk, hogy a kiadvány koncepciója nem változott. így e tekintetben csak utalhatunk a sorozat I. kötetéről a Századok 1979. 2. számában általunk írtakra - még akkor is, ha a III. kötethez maga a főszerkesztő, £ te fan Pascu írt kb. 12 oldalas bevezetést. Çitefan Pascu bevezetője is az általunk megbírált koncepciót szuggerálja. Annak egészét illetően nem is látjuk értelmét vitatkozni vele. Csak bevezetőjének egy-két részletét kell, hogy szóvá tegyük. Az V. o-on ezt írja: „Valóban, a teljes társadalmi és nemzeti forradalomban vagyunk, amely ... kifejezi... a román nép, a magyar és székely parasztság, a szász patriciátus vágyait és akaratát." A képlet nem világos számunkra. Kik értendők bele a „román népbe"? Csak a román jobbágyparasztság? Vagy a királyföldi román szabad parasztság is, amelynek tudvalevően egészen más gondjai voltak, mint a román jobbágynépnek? A román kisnemesség, amelynek magatartása ismeretesen nem volt egységes 1848 előtt? (Jelentős tömegeik támogatták - pL Kővárvidékén - a magyar liberálisokat.) A román vagy román származású birtokosnemesség is, amelynek egyik legrangosabb képviselője, Nopcsa László, ismeretesen megjelent mint román az 1848 májusi balázsfalvi gyűlésen, nem kis megrökönyödést váltva ki az eltérő társadalmi kategóriákból kikerülő, de magukat szellemi ocsúdásuk első pillanatától egyértelműen románnak valló értelmiségiekből? Egységesen ide soroljuk-e a két göröghitű egyház papságát - vagy tegyünk e tekintetben megkülönböztetést (mindegyiken belül) bizonyos kézenfekvő kritériumok szerint, amelyeknek azonban semmi köze a „nép" fogalmához? A román határőrezredek legénységi állományát a román nép fogalma alá sorolhatjuk — de mit tegyünk ezeknek az ezredeknek a tisztikarával? Tudjuk, hogy a román polgárság bizonyos csoportjainak (elsősorban a brassói nágypolgároknak) jelentős szerepe volt az erdélyi román nemzeti mozgalomban - de vajon szerencsés dolog-e nagykereskedőket a „nép" fogalmába sorolni? A magyar és a székely parasztság vonatkozásában nem ennyire differenciált a kérdés - de hogy pl. a székely parasztság esetében mennyire bonyolult, ott elég Egyed Ákos (e kötet szerzői kollektívájának is tagja) kitűnő vizsgálódásaira utalnunk („Háromszék 1848/49-ben" Bukarest, 1978; „Falu, város, civüizáció": Bukarest, 1981.: a székely parasztságról írt tanulmányok.) Azt viszont már végképp nem értjük: hogy került ebbe a nehezen meghatározható összetételű szövetségbe a szász patriciátus (amellyel, társadalmi és nemzeti vonatkozásban, épp a királyföldi parasztnép román részének volt elszámolni valója)? Mindezek a kérdések Çtefan Pascu bevezetőjének egyetlen mondata kapcsán merülnek fel. Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy Pascu elmossa a határokat a (különböző politikai magatartású csoportokból álló) nemesség egésze és a liberális nemesség közt, úgy ítélvén meg, hogy ez utóbbi „sem bizonyul sokkal megértőbbnek a kor és a társadalom sarkalatos problémáival szemben". Azon szintén nem, hogy Wesselényi Miklós csakúgy elmarasztalásra kerül, mint a román lapszerkesztő Sigismund Pop - még azon sem, hogy Wesselényivel szemben az ókonzervatív Apor Lázárnak ad igazat. Az már Çtefan Pascu vitamodorának (nem meglepő) rekvizituma, hogy az unió szót csak idézőjelben hajlandó leírni, félreérthetetlenül ironizálásul. Ismételjük azonban: mindezek csak részmegjegyzések - a koncepció egészét illetően értelmetlennek tartjuk újrakezdeni az eredménytelen vitát. A kötetet forgatva, úgy tűnhetnék, hogy az 1848. április 30. és május 14. közötti időszaknál ez a koncepció helytállónak bizonyul. Jobbágyfalvak robot megtagadásai, katonaság rájuk küldése, nemzetőrségek alakítása és felfegyverzése, a román nemzeti mozgalom vezetői elleni rendészeti intézkedések: ezek adják ki a kötet zömét. Úgy tűnhet: ez a két hét országosan annak a „teljes társadalmi és nemzeti forradalomnak" a jegyében folyik le, amiről Çtefan Pascu ír a kötet bevezetésében. Az 1848/49-i Erdély történetének egészében vizsgálva a dolgokat, a kép más. A magyar liberális ellenzék által vezetett liberális forradalom első, két részre tagolódó szakasza 1848. március 19. és április 30. közt lényegében lezajlott. (Az első szakasz 1848. március 20-tól április 10-ig, az országgyűlés kihirdetéséig tart, a második onnan április végéig.) A liberális ellenzék a törvényhatóságok gyűlésein kimondatja
