Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
BENYOVSZKY MÓRIC ÉLETÚTJÁRÓL 389 megbízásából jutottak el a nagy sziget európaiak által addig még sosem bejárt területeire. Ezeknek az expedícióknak a gróf tolmácsa, Nicolas Mayeur volt a főszereplője. Mayeur 1747-ben született — tehát közel egyidős volt Benyovszkyval -, gyermekkorát már az Isle de France-on töltötte, és tizenöt évesen került először Madagaszkárra. Nemsokára malgas tolmácsként dolgozott a Kelet-indiai Társaság alkalmazásában. 1772-ben állt Benyovszky szolgálatába. A gróf megbízásából Mayeur három expedíciót vezetett a sziget különböző vidékeire. Az elsőt a nyugati partra, a sakalava Bőim királyság területére, amelynek központjától, Marovoay-tói csak kétnapi járóföldre volt, amikor visszafordult. Második útja az északi Ankara vidékére, majd Nosy-Be és-a környező szigetek régiójába vitte Mayeur-t. Harmadszorra, 1777-ben — tehát Benyovszky megbízásából ugyan, de már annak távozása után — előbb a keleti parton déli irányba ment Mahanoro-ig, a Mangoro folyó torkolatáig, majd behatolt a sziget belsejébe Andrantsay-ig, innen pedig észak felé vette útját s eljutott — valószínűleg első európaiként — Antananarivo-ba. Egyik levelében Mayeur maga fogalmazott így: „Én voltam az első európai, akit a hová-k láthattak. Nem azt állítom, hogy én voltam az egyetlen, de az akkori generáció nem tudott másról."7 9 Mayeur számára egyébként kontrasztként hatott a felfedezett Imerina - és általában a Fennsík — relatív gazdagsága s főként szervezett gazdálkodása az anarchikus keleti parthoz Képest: „Az európaiak, akik jártak Madagaszkáron, és olvassák majd ezeket az emlékiratokat — írja beszámolójában —, nehezen fogják elhinni, hogy ennek a szigetnek a belső tájain több szellem, több intelligencia és hatékonyabb rend található, mint a partokon, amelyeknek lakói pedig állandó kapcsolatban állnak az idegenekkel."80 Mayeur azt is megíija, hogy a Fennsíkon a föld ugyan kevésbé termékeny, mint a parton, a hordalékos folyóvölgyekben, a társadalmi szervezettség azonban jóval magasabb, szervezettebb a kereskedelem, forgalmasabbak a piacok és színvonalasabb a kézművesség. Anatananarivo királya, Adrianamboatsimarofy vendégeként Mayeur egy hónapig maradt a hova (pontosabban: merina)törzs tagjai között, majd a bezanozano-k által lakott hegyes vidéken keresztül jutott ki ismét a keleti partra. Később — már nem Benyovszky szolgálatában, hiszen annak „önkéntesei" 1782-ben szétszéledtek - Mayeur újra eljutott Imeriná-ba, amely akkoriban, a nyolcvanas évek közepén, háborúban állt. Ekkor első európaiként említi „Dinampoine" — vagyis Adrianampoinimerina, a legnagyobb merina és malgas király — nevét, sőt megjósolja annak várható győzelmét is vetélytársai felett. Itt el kell mondanunk azt is, hogy Mayeur útibeszámolói és jegyzetei csak részben kerültek publikálásra; jelentős részük ma is kéziratban (ráadásul egyelőre hozzáférhetetlen magánhagyatékban) található. Nem kizárt, hogy e kiadatlan írásokban fontos adalékok rejtőznek Benyovszky tevékenységével kapcsolatban is. Mayeur egyébként — ezt is meg kell jegyeznünk — 1786-ban tagja volt annak a különítménynek, amely Mauritanie nevű erődjében megtámadta és megölte Benyovszkyt.81 "Idézi: Alain Délivré: L'Histoire des Rois d'Imerina. Interprétation d'une tradition orale. Paris. 1974. 342. (Jegyzetek) Mayeur életrajzához 1. Homme? et Destins (Dictionnaire biographique d'Outre-Mer). Tome III. Madagascar. Paris. 1979. 325-329. 8 "Nicolas Mayeur: Voyage dans le Sud et dans l'intérieur des terres, et particulièrement au pays d'Hancove (janvier-décembre 1777). Bulletin de l'Académie Malgache. XII. 1913. 167. 81 Ugyancsak Benyovszky szolgálatában állt 1785-1786-ban Jacques de Lassalle is, aki 1787-ben és 1788-ban szintén tett utazást Imerina-ban, s szintén készített emlékiratokat. Mayeur feljegyzései azonban sokkal bőségesebbek. Lassalle egyébként 1786 májusának végén - midőn a franciák a Mauritanie-erődöt megtámadták, s Benyovszkyt megölték, a gróf megbízásából az Antongil-öböl
