Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Lugosi Győző: Benyovszky Móric Madagaszkáron - "Autolegenda" és valóság 361
370 LUGOSI GYÖZÖ Ι hegemóniájával, töbD évszázadon át együtt élt ezen a helyen, mígnem a 14. század második felében, vagy valamivel később, szunniták (a későbbi antemoro törzs arisztokráciájának ősei és feltehetően azoknak az utódai, akik fél évezreddel korábban az iszmáilitákat kiszorították a Comore-szigetekről) távozásra kényszerítették őket. Az iszmáiliták — eponim ősük neve után: zafi-raminia-k, vagyis .Jiaminia fiai" (Benyovszkynál ( „Safé-Ramini-k") - onjatsy-jaikkal együtt délre vonultak a partvidéken, majd a Sakaleona, a Mananjary és a Matitana folyók között telepedtek meg újra. Az első két folyó völgyében élők alkották azután az antambahoaka törzs magvát. A Matitana körzetébe viszont a 15. század második felében Vohémarból szunniták jöttek (itt „szerzett" nevükön zafi-kazi-inambo-k; Benyovszky: „Safécanimanbou-k"), akik előbb békésen /? / együtt éltek mint „írástudók" a siita eredetű zafi-raminia-kkal, majd 1620-1630 között, újabb, velük eszmeileg rokon csoportok érkezése után, véres harcokban lemészárolták ezeket; a megmaradtakat pedig uralmuk alá vetették.3 6 Ezt megelőzően, de valószínűleg összefüggésben a szunnita ellenfelekkel támadt konfliktussal, a zafi-raminia-k egyik jelentős ágazata még délebbre, Anosy (akkori nevén „Carcanossi") vidékére költözött, ahol a 16. és a 17. század folyamán jelentős királyságot teremtett — erre még visszatérünk -később pedig az antanosy törzs arisztokráciáját alkotta.3 7 A madagaszkári muzulmán bevándorlás utánpótlását az indiai-óceáni portugál hajózás fölénye — majd általában az európai tengeri hegemónia — a 16. századtól kezdve elapasztotta. A szigeten kiformálódó nagy királyságok külső kapcsolataiban (kivéve talán az északnyugati kikötőket) egyre inkább háttérbe szorult az arab kereskedelem, és megnőtt az európai kapcsolat jelentősége. A muzulmán bevándorlás menetének fenti vázlatához néhány megjegyzést kell fűznünk. Az egymással rivalizáló, egymást vándorlásra késztető csoportok (az első foglalókhoz képest) mind viszonylag kis létszámúak voltak, és sohasem lakatlan vidékeken telepedtek meg; a kikötésre alkalmas keleti parti öblökben, termékeny folyóvölgyekben persze nem is igen lehettek már foglalatlan területek a 9-10. században és még kevésbé később. A jövevények ebből eredően hamar és mélyen malgasizálódtak; az iszlámhoz való tartozásukat töredékesen, inkább csak külsőségekben, valamint egyfajta elhivatottságtudatban őrizték meg. Ez az utóbbi vonás első fázisban a jövevények közti belső konkurrenciát fokozta-gyorsította, a második fázisban pedig uralkodó dinasztiák kialakulását eredményezte a sziget mind nagyobb területén: a délvidéken, a nyugati parton, majd a sziget belsejében, a Fennsíkon is.3 8 36 A zafi-raminia-k és a zafi-kazimambo-k közti drámáról a Matitana völgyében E. de Flacourttól részletesen tudunk. A zafi-kazimambo-k a leigázottak feletti uralmuk biztosításához éppúgy az ún. sombily-hoz (az étkezésre szánt állatok levágásának privilégiumához) folyamodtak, mint a zafiramina-k Anosy-ban saját alávetett csoportjaikkal szemben. A zafi-kazimambo-k azonban sokkal szigorúbb formában képviselték a sombily-t, mint Anosy zafi-raminia-jai, noha ez utóbbiak között - úgy tűnik -zavartalanul megőrizték ezután is írástudói reputációjukat. A sombily-ról vö. H. Deschamps-S. Vianés: Les Malgaches du Sud-Est. Paris. 1959. 42.; R. Kent: Early kingdoms in Madagascar, 1500-1700. New York. 1970.96. 3 7Az antanosy-k 1825-ben merina uralom alá kerültek, majd miután sikertelenül próbálkoztak Tananarive főségének lerázásával, 1845-ben - élükön zafi-raminia arisztokratáikkal - nagy létszámban nyugatra vonultak, ahol az Onilahy középső folyásának vidékén területet szakítottak ki maguknak a bara és a mahafaly törzstől. Vö. H. Deschamps: i. m. 195. 3 " A malgas népcsoportok egymás közötti kapcsolatáról és a szigeten belüli migrációról 1. H. Deschamps: Les migrations intérieures passées et présentes à Madagascar. Paris. 1959.:/. A. Lombard:
