Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 337 A Dél-Németországhoz fűzött remények azonban nem váltak valóra. Bár a Pesti Napló esti kiadásának július végi hírei egyhangúan a bajor szeparatizmus erős jelenlétéről számolnak be. egy szeptember 14-én megjelent cikk azonban már gyökeres fordulatról ír: „Bajorország kezdé meg azon délnémet államoknak sorát, melyek készségüket nyilatkoztaták ki az északi szövetséghez csatlakozni. A délnémet államoknak jutott az a feladat, hogy szövetségbe lépésük feltételéül az alkotmány reactioner szellemét szabadelvű irányban módosítsák. Tőlük várta a világ, hogy Németország szervezetében a demokrácia és szabadság egyes eszméit és intézményeit, melyeknek ott jelenleg nyomuk is alig van, beviendik. Mindez természetesen csak azon esetben történhetett volna, ha a délnémet államok egészen önkényt, a viszonyok kény szerhatása nélkül olvadnak be az éjszaki szövetségbe. Akkor föltételeket tűzhettek volna ki, ... Ma azonban máskép áll a dolog. Erkölcsi kényszer szorítja őket a belépésre, s így alig lesz kedvük a szabadság eszméi szerint követelni az alkotmány átalakítását. Az uralkodó házak külön kedvezményeket fognak kikötni maguknak, saját speciális érdekeiket fogják biztosítani, a külföldön dicsőséggel jóllakott nemzetet pedig befogják majd a reactió jármába, mint tették 1815-ben, s a győző német nemzet akkor fogja átlátni, mily szerencsétlenné tették őt győzelmei. A németek győztek, egy pár milliárddal gazdagabbak, néhány százezer emberrel szegényebbek lettek, és elvesztették szabadságukat." Úgy ítéli tehát meg. hogy Dél-Németország feltétlen behódolásával a liberális ellenjáték utolsó csekély esélye is a múlté lett, s már a nemzeti örömünnep kiteljesedése előtt figyelmeztet a folyamat árnyoldalára, joggal nevezve a katonai sikereket s azok elkerülhetetlen belpolitikai következményeit vereséggel felérő győzelemnek. Az idézett megállapítással a szerzőtársak többsége egyetértett. A ..sikerkoszorúzott absolutismus a maga útjainak helyességébe bizonyosan nem lesz kételkedőbb, mint a fegyverkező, a készülő absolutismus vólt. Németország valószínűleg újra át fogja élni az 1816-i csalódás napjait" - figyelmeztet a negatív előjelekre Cs. szeptember 16-án: B. Zs. pedig afelett kesereg, hogy a soviniszta propaganda által józan ítélőképességétől megfosztott német nép Bismarck követője lett: „Mintha egészen kiszáradt volna az a mélységes kút, melyből e német szellem mindeddig erejét és nagyságát merítette" — állapítja meg rezignáltán szeptember 15-én. Akadt, aki másképpen értékelte a fejleményeket. Egy jelű cikkíró az 1866 óta lezajlott változásoknak kifejezetten pozitív tartalmat tulajdonít, különösen a pártok szemléletének módosulását értékeli magasra, azt, hogy azok önként alávetve magukat a nemzeti követelményeknek, erőssé tették az országot az előtte álló feladatok megoldására. Szentesíti tehát a nemzeti és a liberális elem szétválasztását, félreérthetetlenül követésre szólítva fel magyar vitapartnereit.11 1 A többség azonban idegenkedve várta a császárság kikiáltását. Egy december 4-i tudósítás már a birodalom megszületésének körülményeiből fegyverzörgés, ágyúzás — ' ' 1 „A porosz nemzet története az utolsó években igen sok, még pedig eléggé nem méltányolható tanulságokat nyújt; hanem ezeket bizonyos helyütt vagy nem veszik észre, vagy nem szeretik idézgetni . . . Sadowa után az utolsó négy évben Poroszországban voltaképpen nem is léteznek nagy politikai fractiók, mert mindnyájan egyesültek a nagy nemzeti szabadelvű pártban, mely már az alkotmány megalakításánál tekintetbe vette a beállt valóságot, s azóta kormánya elé nem csak nem gördített semmi akadályt, hanem annak terveit hatalmasan elősegítette ... Egy czél felé központosították tehát minden törekvésöket, egy nagy eszmének vetették alá politikájok eddigi minden csínjátbínját. A megpróbáltatás ideje megjött, s Poroszországot erősnek, szervezettnek találta." - PN 1870. aug. 24. 5*
