Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
EGYSÉG VAGY SZABADSÁG 327 A háború következményei és Ausztria A schleswig-holsteini háború a német egység megteremtésének folyamatában s a liberális mozgalom fejlődésében egyaránt fordulópontot jelentett. Minden korábbinál nyomatékosabban jelezte a német szövetségi rendszer immár elodázhatatlan válságát, az új keretek megteremtése a legközelebbi jövő feladatává vált. '? A kibontakozást keresők mozgásterét erősen korlátozta az a felemás, a reformakta elejtését követően érvényesített rechbergi külpolitika, amely végképpen elidegenítette Németországot Ausztriától. A Habsburg-vezetés így magára maradva nézhetett a jelek szerint hamarosan bekövetkező porosz konfliktus elé.7 6 Pedig a bismarcki hódítási törekvések nyílt lelepleződése kedvező hátteret teremtett egy végre őszintén liberális politika megindításához, melyhez a külügyminiszter Rechberg október 27-i, majd a miniszterelnök Schmerling 1865. június 17-i menesztése önmagában kevésnek bizonyult. Mert igaz ugyan, hogy a küszöbön álló porosz-osztrák konfrontáció veszélyét a bécsi udvar felismerte, a cselekvőképességét egyedül helyreállítani képes gyors belső átalakítás azonban ezúttal is elmaradt. Az alkotmányos birodalmi centralizáció bukása, a februári alkotmány szeptemberi felfüggesztése a kiegyezésre törekvő magyar politikusok körében óvatos derűlátást eredményezett, a Pesti Napló azt a birodalmi politikában bekövetkező gyökeres fordulat első lépéseként üdvözölte. A Berlinnel szemben egyre egyértelműbben megnyilvánuló gyengeség, s a német térségben erősödő porosz befolyás alapján úgy ítélte meg, hogy életképes alternatívát csak a liberális Ausztria vezette össznemzeti ellenoffenzíva, az alkotmányos szabadság elve alapján megszervezett föderatív Németország jelenthet. '7 A schleswig-holsteini események ugyanis arról győzték meg a lap munkatársait, hogy az ún. „3. Németország" a két nagyhatalommal szemben képtelen érvényesíteni önálló érdekeit, hogy a szász miniszterelnök, Beust által propagált triász eszméje nem vezethet eredményhez.7 8 A Habsburgok németországi térvesztését belpolitikai okokra visszavezető magyar politikusok sokat vártak Schmerling távozásától, s nem ismerve fel a fordulat nyíltan konzervatív jellegét, az új miniszterelnök, Belcredy küldetését abban jelölték meg, hogy a belbéke helyreállításával alkalmassá tegye Ausztriát történelmi feladatának elvégzésére. Osztották Falk Miksa álláspontját, mely szerint a Habsburg-birodalom „missziót teljesít, midőn Németország élére áll", de egyetértettek vele abban is, hogy a „történet /ti. történelem/ nem szokott monopóliumokat osztogatni, hanem a missziót attól, a ki azoknak teljesítésére képesnek nem bizonyul, elvevén a képesebbre ruházza át". Az október 28-i elemzés pontosan érzékelteti az 1865 végi helyzet bonyolultságát, a nagyhatású történelmi döntések előtti viszonylagos szélcsend mögött vibráló drámai feszültséget. Rámutat ugyanakkor arra is, hogy Németországtól való elszakadása Ausztria nagyhatalmi állását megrendítené, s a kedvezőtlen fordulat elkerülése érdekében sürgeti, hogy az anyagi erőszakot hangsúlyozó Bismarckkal szemben Bécs a jog és a szabadság védelmező-7 Ί. PN. 1864. aug. 13., 18., 19., 30., szept. 1. 7 6 PN 1864. okt. 15., dec. 11. 7 7 PN 1865. jún. 15., aug. 10. 7,L. Kemény Zsigmond PN 1864. júl. 14., 15., 17., Falk Miksa 1963. dee. 24., vö. Weber, Rolf i. m. 75., Mommsen, Wilhelm: Bismarcks kleindeutscher Staat und das grossdeutsche Reich /in.: Böhme, Helmut/ 358.
