Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304
320 ERDÖDY GÁBOR kormányzási gyakorlathoz. Az Új Éra kudarca megtörte a német megújhodás reményét, az egység szorgalmazói számára úgy tűnt: elveszett a kibontakozás reális alternatívája. A Bismarck szeptember 24-i kinevezésével hivatalosan is szentesített abszolutisztikus fordulat azonban nem vezetett a korábbi konzervatív konszolidáció visszaállításához, a továbblépés igénye a megváltozott körülmények között is erős maradt, a megújuló kiútkereső próbálkozások a végső döntés elodázhatatlanságára utaltak A „vilmosi liberalizmus" lelepleződése a német liberális mozgalom újabb válságidőszakát vezette be. A porosz hadsereg-, majd alkotmánykonfliktus kibontakozása, s annak németországi konzekvenciái sejtetni engedték, hogy a szabadelvű politikusok a német fejlődés szempontjából is korszakmeghatározó döntés előtt állnak. Bár a burzsoázia és a junkerség utolsó osztályjellegű konfrontációjának társadalmi jellegét felismerték, s azzal is tisztában voltak, hogy a meginduló küzdelem tétje az abszolutisztikus tendenciákat megtestesítő nemesi vezetés megszüntetése, illetve továbbéltetése, magatartásukat mindenekelőtt az újabb forradalmi erőpróbától való félelem határozta meg. Az események kedvezőtlen alakulása hatására a 60-as években szemléletükben káros változások következtek be, melyek a Vormárzból örökölt ellentmondásokat felerősítve, a nyugati típusú liberális alternatívát kizáró mozzanatok felülkerekedését segítették elő. Érvrendszerükben egyszerre mutatható ki a korona jogait respektáló kormányzatról alkotott képhez való idealisztikus kötődés, valamint a patrióta érzelmű uralkodó iránti ragaszkodás, s a vele szembeni alárendelt szerep vállalásának készsége. S mivel a lehetséges ellenalternatívákat hordozó, azok megfogalmazására és megvalósítására hivatott erők alkalmatlannak bizonyultak történelmi feladataik végrehajtására, a végső megoldás az említett tendencia kiteljesedésével kapta meg formáját és tartalmát.41 Az abszolutizmus programja és természete Az abszolutisztikus-konzervatív ellentámadás kulcsfigurája, Bismarck fellépése hamar felkeltette a Pesti Napló munkatársainak figyelmét, akik a Kreuzzeitung eszményeinek megvalósítóját ismerve fel benne, tájékoztattak lépéseiről.42 Az új belpolitikai kurzus mondanivalóját, célkitűzéseit taglalok közül Kemény Zsigmond egyértelműen rámutatott arra, hogy míg a liberális ellenzék a „porosz dynasticus és conservativ alkotmányt parlamentivé" kívánja átalakítani, addig Bismarck a francia belpolitikai irányvonal „átplántálására", a „cesarismus" megvalósítására törekszik, ami a „legbizarabb vegyítékét alkotná a junkerségnek a német bureaucratismussal, a szabadság leigáztatását csak a nehézkes formalizmus és az ... eszmékben szegény olygarchismus szövetségével hajthatná végre".4, 1 Falk azt is észreveszi, hogy a porosz reakció közvetett úton próbál célhoz érni, s az „absolut absolutismus" bevezetése helyett „az alkotmányos formájú absolutismust, a szín /azaz látszat/ alkotmányosságot próbálja eszményre juttatni". A kísérlet esélyeit illetően a politikusok kulcsszerepét, utókorral szembeni felelősségét emeli ki, amikor a 41Bussmann. Walter i.m. 96., Winkler. Heinrich August: Bürgerliche Emanzipation und nationale Einigung. Zur Entstehung des Nationalliberalismus in Preussen Iin. Böhme, Helmut/ 226-237., Fesser. Gerd: Fortschrittspartei und Arbeiterbewegung in der Zeit des Heereskonflikts /Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1975/7 783-794. 42 PN 1862. szept. 24., 28., okt. 5. 4 3 PN 1862. okt. 15., vö. Diószegi István i.m. 229.
