Századok – 1984

TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: Egység vagy szabadság. A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-1871 304

Erdődy Gábor EGYSÉG VAGY SZABADSÁG A német liberálisok dilemmáinak megítélése a Pesti Naplóban 1858-18 71 A német egység kérdése, a 19. század-i Európa történelmének középpontban álló problémája, különösen az 1848-49-i forradalmak óta foglalkoztatta élénken a kontinens, így Magyarország politikusait. A közép-európai térség nemzeti átrendeződése olyan, a forradalmak leverése után csak rövid időre elnapolt feladatként jelentkezett, amelynek megoldása, a megoldás módja és minősége meghatározta Európa, nem utolsósorban Magyarország fejlődését. Általában a német térség jövőjének alakulását, de konkrétan a német liberalizmus 19. századi történetét is a birodalomalapításra irányuló törekvés, az alternatívák keresése és harca határozta meg. A szemben álló felek küzdelmének kimenetele szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyultak az 1848—1871 közötti évek, melyek során megszülettek a korábbi évtizedek terhes örökségét viselő s a 20. századi fejlődést alapvetően befolyásoló döntések. Ebben a periódusban teljesedett ki a liberálisok táborán belüli szakítás, a liberális politikusok tevékenységét a császárság, majd a forradalmak korában is bénító folyamata. Ekkor fogalmazódott meg a vezető liberálisok politikai-ideológiai érvelésében az az álláspont, amely a végzetes kompromisszumok megkötéséhez vezetett. A végkifejlést döntően befolyásolta a német liberalizmus korai szakaszában már erősen ható, a rendi társadalom korszakában gyökerező tradícióknak az 1848-as forradalmak bukása által még inkább fokozódó jelenléte, így mindenekelőtt a monarchikus elv, a felsőbbségi állam iránt megnyilvánuló görcsös tisztelet. A rendi társadalomból polgári osztálytársadalomba történő átfejlődés Nyugat-Európából kiinduló folyamata ugyanis a német térségben az ipari forradalom elkésett, feudális elemektől s a fejedelmi széttagolódástól lassított-torzított kibontakozásával nem vezetett az ipari burzsoázia angol, illetve francia típusú megerősödéséhez, így annak szerepét a kezdeti időszakban a polgári értelmiség játszotta el. Megfelelő gazdasági háttér hiányában az említett réteg azonban a hatalom megragadása helyett csak a hatalom birtokosainak meggyőzésére vállalkozhatott. A reformokat a szabadság követelése nélkül szorgalmazó elpolgárosodott bürokrácia a hátsó ajtókon keresztül törekedett azon pozíciók egy részének megszerzésére, melyek birtokában elképzeléseiket legalább részben megvalósíthatták. Az abszolutista állam forradalmi lerombolásától húzódozó liberálisok többsége megelégedett a kultúr- és jogállam felülről ellenőrzött kiépítésének programjával, ami hosszú távon megalapozta együttműködési készségét a nemesi csoportok egy részével, valamint a fennálló kormányokkal. Az alkotmányos parlamenti rendért indítandó harc társadalmi bázisának viszonylagos gyengesége végül is azt eredményezte, hogy a francia forradalom liberális-demokratikus követelései a német országokban rendi