Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Fábiánné Kiss Erzsébet: A ”Kossuth bankók" sorsa az osztrák uralom idején 273
A ,.KOSSUTH BANKÖK SORSA" AZ OSZTRÁK URALOM IDEJÉN 281 jövedelmek terhére kibocsátott kincstári utalványok ötlete, amely ezt az egész pénzforgalmi problémát lezárni hivatott volt. — Az osztrák pénzbeli támogatásról szólva, fontosnak tartjuk megemlíteni Krauss néhány mondatát, amelyek egyik Almásyhoz intézett válaszleveléből valók. Eszerint Krauss örömmel nyugtázta Almásy 1849. jan. 24-i /154. ein. számú/ rendelkezését, amellyel visszaállította a bécsi állampénztár és a budai kamarai főpénztár korábbi függőségi viszonyát, figyelmeztet azonban arra, hogy ez a kapcsolat lényegében a számvevési viszonyra vonatkozik, és korántsem jelenti azt, hogy az állampénztár készpénz-átutalásokkal támogatja a magyar pénztárakat, miközben az osztrák pénzügyi szervezet „erőinek végső megfeszítésével" fáradozik a rendkívül megnövekedett katonai kiadások fedezésén.2 5 Ki tudja, Almásy tényleg nem reménykedett-e az intézkedés meghozatalakor a rendszeres készpénz-küldeményekben is? A budai főpénztárnak számos nehézség közepette is teljesítenie kellett kifizetési kötelezettségeit, és tekintettel pénzkészletére, ezeket semmi mással, mint magyar pénzzel nem teljesíthette. Miután a magyarországi pénzforgalomban alig volt osztrák papírpénz, s miután Bécs késlekedett a magyar pénzt illető végső döntéssel, Windischgrátz főparancsnok és az ideiglenes polgári igazgatás nem tehetett mást, mint hogy hallgatólagosan hozzájárul a magyar bankjegyek forgalmához, ill. eltűrte azt — szembeszegülve ezáltal az érvényes uralkodói rendeletekkel. Windischgrátz ráadásul még azzal a lehetőséggel is kénytelen volt szembenézni, hogy a fedezetlen magyar pénzjegy forgalmát is legalizálnia kell, legalábbis a kiscímletű 5 forintosét. Február elején úgy látszott ugyanis, hogy ennek el nem fogadása esetén talán még a magyar törvényhatóságok is bécsi anyagi támogatásra szorulnak.2 6 Windischgrátz eredeti elképzelése a magyar pénz kiszorításáról A fentiek adják az osztrákok által elfoglalt magyarországi területek pénzforgalmának realitását. Bármennyire is a magyar pénz használatára ösztönzött ez a realitás, az osztrák katonai főparancsnoknak és az ideiglenes polgári igazgatásnak nem volt szabad megfeledkezni azokról a császári rendeletekről, amelyek megtiltották e pénz forgatását. A kérdés ! s MOL, Absz. kori ltár, Windischgrátz, Általános, 559/PAS sz. (1225/FM. sz.) 1849. jan. 30. „. . . gebe mir ... die Ehre ... zu bemerken, 'dass dieser Verband sich wesentlich auf die Verrechnungswesen zu beziehen habe, dass es aber unter den dermaligen Verhältnissen durchaus nicht thunlich ist, die ungarischen Kassen zur Bestreitung ihrer Zahlungen mit baaren Geldverlägen zu unterstützen, indem die Finanzverwaltung die äusseisten Kräfte aufbiethen muss, um die so ausserordentlich vermehrten Militär-Erfordernisse zu bedecken." "Erről hosszabb eszmefuttatás található Almásynak Windischgrätzhez írott febr. 7-i jelentésében (315. ein. sz.). MOL, Absz. kori ltár, uo., 626/PAS sz.; továbbá: Windischgrátz Krausshoz, 1849. febr. 13. ÖStA, Finanzmm., 1849: 2281. FM. sz. (726/PAS), MOL, Filmtár, Rousseau-emlékirat, fol. 303 305., 310. - Vö. a tanulmány elején írottakkal, ahol Windischgrátz hivatkozik a törvényhatósági jelentésekre. További ilyen jelentés pl. Trencsén megyéből, 1849. febr. 15. Pongrácz Gáspár kir. biztostól. MOL, Absz. kori ltár, uo., 904/PAS sz. - A pénztárak a pénzhiány miatt eddig is rákényszerültek a magyar fedezetlen 5 és 100 forintosok forgatására. Erre Krauss figyelmét is felhívta a Finanzministerium Budára küldött biztosa, Szögyény János miniszteri tanácsos. 1849. febr. 6. ÖStA, Finanzmm., 1849:2194. FM. sz. - Az osztrák tisztviselők a beszedett adó pénztömegében is sok magyar pénzjegyet találtak, amelyet el nem fogadhattak, a lakosság viszont elsősorban ezzel tudott fizetni. Vö. 1849. márc. 2-i helyzet: Andics E. i. m. II. köt. 336. sz. 537-540. Rousseau tábornok átküldi a kir. biztosok jelentéseit az adóbehajtásról, az id. polgári közigazgatás elnökéhez.
