Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Shalhope; Robert E.: A második alkotmánymódosítás ideológiai györerei az Amerikai Egyesült Államokban 178
178 FOLYÖIRATSZEMLE ellenes éle, hiszen az egyik vezető maga is földtulajdonos volt, aki nem harcolt volna saját érdeke, a bérleti rendszer ellen, melyen saját gazdagsága alapult. Az angol hadsereg és a New York-i toryk mindent megtettek, hogy szembeállítsák a whig földtulajdonosokat bérlőikkel. 1778-ban, amikor már az angolok emberhiányban szenvedtek, megpróbáltak a bérlők közül, különösen Livingston Manorból utánpótlást toborozni, de minden csábítgatás ellenére csak öten jelentkeztek. A veszélyes angol fenyegetések múltával a földbirtokos-bérlő viszony többé-kevésbé harmonikus maradt. Nagy általánosságban a bérlők követték földesuruk pártállását. Az egyetlen tudatos kivétel a Livingston Manor-beli bérlők elpártolása volt. A New York-i bérlők politikai választása sokkal egyszerűbb, sokkal földhözragadtabb, ugyanakkor árnyaltabb is volt, mint sokan elképzelték - szögezi le a szerző. Szerinte a legkevésbé lényeges motívum volt a bérlők számára a republikánus vagy tory eszme. Magatartásukat sokkal inkább meghatározta a hagyományos apátia, a nyilvános ügyekbe való be nem avatkozás igénye, és mindenekelőtt a földtulajdonos tisztelete. Ha a birtokos szilárdan kiállt meggyőződése mellett, általában ugyanúgy követték, mint korábban. Akik átálltak a torykhoz, azok a bérlők ilyen módon tudták csak elképzelni a túlélést. Végül is - állapítja meg Sung Bok Kim - sokan a Livingstone Manor-beli eseményeket arra használták fel, hogy az egész államra vonatkozó következtetéseket vonjanak le belőle. Sem itt, sem másutt nem alakult ki gazdasági-társadalmi konfliktus. A tory birtokokon sem alakultak ki ilyen problémák, noha a tory-whig bérleti rendszer gyakorlatilag nem különbözött. A tory birtokokat végül mégis elkobozták, mert a tulajdonos a vesztes oldalon Ullt. A bérlők pedig nem bizonyultak forradalmár rétegnek. (The Journal of American History, Vol. 69., No. 2. September 1982. pp. 326-346.) Β. Β. ROBERTE. SHALHOPE A MÁSODIK ALKOTMÁNYKIEGÉSZÍTÉS IDEOLÓGIAI GYÖKEREI AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítése 179l-es-ratifikálása óta meglehetősen homályosan értelmezhető. A sokat vitatott passzus így hangzik: „Mivel a jól szervezett müícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet csorbítani a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát." A mondat kétségtelenül többféleképpen értelmezhető, de ez az elmúlt 200 évben semmilyen jogi problémát nem okozott. Az Egyesült Államokban kibontakozóban levő, a fegyverek korlátozását követelő mozgalom hívei szerint a második alkotmánykiegészítés csak akkor biztosítja az állampolgárok fegyvertartási és viselési jogát, ha az a jól szervezett milícia érdekét szolgálja, míg a lőfegyver-pártiak azt állítják, a kettőnek semmi köze egymáshoz. Utóbbiak szerint a kiegészítés szelleme azt sugallja, hogy az állampolgárok alapvető joga lőfegyverek tartása, azaz a lőfegyver-korlátozó mozgalom alkotmányellenes. A Nemzeti Lövész Szövetség (National Rifle Association, NRA) szerint a törvénytisztelő állampolgárok által birtokolt lőfegyverek megvédik a társadalmat a bűnözési hullámmal szemben, a fegyverrel rendelkezők összessége pedig megtestesíti a módosításban szereplő ,jól szervezett milíciát". A Legfelsőbb Bíróság 1967-es értelmezése szerint a második kiegészítés csak azt szögezi le, hogy szövetségi szinten nem akadályozhatják meg az egyes államok milíciáinak létrejöttét, de ez nem jelenti az egyének fegyverviselési jogát. Végső soron tehát a vita azon folyik, hogy az alkotmánykiegészítés kollektív vagy egyéni fegyverviselésről szól-e? A szerző a 18. századi politikai gondolkodást vizsgálva keresi a választ, mit is akart tulajdonképpen rögzíteni az alkotmánykiegészítés. A republikánus gondolkodásra erősen hatott a Machiavelli által megfogalmazott, idealizált harcos-állampolgár, aki a köztársaság igazi támasza. Az általa elképzelt társadalomban a politikai feltételek megengedik az összes állampolgár felfegyverzését. Az erkölcsi feltételek alapján ezek mind hajlandók harcolni államukért, s a gazdasági feltételek lehetővé teszik, hogy az állampolgár-katona otthonhoz és a hadseregen kívüli elfoglaltsághoz jusson. Ebben az értelmezésben a fegyvertartás
