Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Beaud; Michel: Histoire du capitalisme 1500-1980 (Ism.: Majoros István) 152
153 TÖRTÉNETI IRODALOM munkásosztály rétegződése, valamint az urbanizáció fejlődése. Ezenkívül érdekes összehasonlítást tesz az angol, illetve a francia burzsoázia viszonyáról saját földbirtokos arisztokráciájához. Míg Angliában a két osztály szembenállása nem jelent érdekantagonizmust, addig Franciaországban a burzsoáziának nincs lehetősége szövetkezni saját földbirtokos arisztokráciájával. Más a helyzet Németországban: mivel a burzsoázia itt egy gyorsan szerveződő munkásosztállyal találja magát szembe, kénytelen elfogadni a felső bürokrácia, valamint az ipari nemesség politikai uralmát. Az Egyesült Államok fejlődése pedig mindháromtól eltér, mert nem volt feudális múltja, amellyel le kellett volna számolnia. Az ő esetében a polgárháború teremt új lehetőségeket az ipari expanzió számára. A könyv a 19. század végét, a 20. század elejét „A nagy depressziótól a nagy háborúig" című fejezetében mutatja be. Ebben a periódusban minőségi változás megy végbe, mégpedig 1873 és 1875 között, a nagy depressziónak nevezett időszakban, amely a kapitalizmus történetének második korszakát, az imperializmus korát nyitja meg. A nagy depresszió időszakát országonként mutatja be, majd összegzésképpen megállapítja, hogy a válságok leglátványosabb mutatója minden esetben a tőzsde, illetve a bankok reagálása, magatartása. Az első világháborúig terjedő időszak fontos mozgásait, a brit hegemónia hanyatlását, Németország cs az USA gazdasági felemelkedését statisztikai adatok segítségével követhetjük nyomon. A hosszú 19. századot záró első világháborúval kapcsolatban Jaurèst idézi: „A kapitalizmus úgy hordja magában a háborút, mint felhő a vihart." Ezt Beaud a következőkkel egészíti ki: „A kapitalizmus mindenekelőtt a krízist, az új területek meghódításának parancsoló szükségét hordozza magában. És konkrét fejlődése, valamint a nemzeti kapitalizmusok szembenállása teszi a kapitalizmust a háború hordozójává." Az utóbbi gondolatot, a nemzeti kapitalizmusok közötti ellentétet alkalmazza - egyik tényezőként - a két világháború közötti évek megértéséhez is. A húszas, harmincas evek krízise ugyanabból az ellentétből ered - írja -, mint amelyik az első világháborút szülte. De magyarázatként, az okok között szerepel már nála az a tény is, hogy ebben a periódusban a világ szétesett a korábbiakhoz képest. A Szovjetunió kivált a kapitalista rendszerből. Anglia már elvesztette pénzügyi vezető szerepét, az USA azonban még nem tudta átvenni a stafétabotot. A szétrobbant képhez tartozik az is, hogy a világ nemzeti célok szerint polarizálódott: létezik egy amerikai prosperitás, egy brit nemzetközösség, és egy francia birodalom, Németország pedig a nácizmussal nemzeti nagyságáért lendült mozgásba. Ami a gazdasági életet illeti, a szerző azt állapítja meg, hogy az első generációs iparágak befulladtak, a második generáció viszont nagymértékben fejlődött az említett periódusban. A második világháború után változik a kép. Beaud kettős tendenciát vázol fel: egyrészt a világ két blokkra szakad, másrészt a dekolonizáció folyamatában létrejön egy harmadik világ. A kapitalista világrendszert pedig hierarchikus építményként mutatja be: legfelül a domináns imperializmus, az USA; alatta a relé imperializmusok, mint Anglia, Franciaország, az NSZK, Japán; harmadik helyen a privilegizáltán támogatott országok, végül az egyéb államokat említi. Az egész kapitalista világ fő jellemzője a második világháborút követő időszakban egy olyan erős növekedés volt, amit addigi története során még nem ismert. Csaknem negyedszázadig - állapítja meg - az ipari növekedés elérte az évi 5,6 százalékot, a kereskedelmi forgalom pedig 7,3 százalékkal növekedett évente. A hatvanas évek végéig - írja - elképzelhetetlennek tűnt a válság. A hetvenes években aztán mégis megérkezett, ellenőrizhetetlen következményekkel. A jövőt, a kibontakozást illetően azonban az a következtetése, hogy a kapitalizmus, éppúgy mint a korábbi válságok után, a jelenlegiből is megújulva fog kikerülni. A kibontakozást a harmadik generációs iparágakban látja, amely az új energiaforrásokhoz, a takarékosságot biztosító technológiákhoz kapcsolódnak, illetve azok az iparágak képviselik még a jövőt, amelyek a biológia legújabb eredményeit valamint az elektronikát alkalmazzák. Beaud nem hagyja figyelmen kívül a kapitalizmus mai helyzetének bemutatásánál, hogy a világon két tábor létezik, ö azonban nem szocializmusról, hanem államkollektivizmusról beszél, amely szerinte három előnnyel rendelkezik a kapitalizmussal szemben: a) az imperializmus uralta országok függetlenségre törekednek; b.) az államkollektivizmus olyan felhalmozási mód, mely a kevésbé fejlett országokban kiállta a próbát; c.) ezenkívül olyan politikai, szervezeti valamint ideológiai rendszer, amely ugyancsak kiállta a történelem próbáját, és példa lehet mindenekelőtt a harmadik világ számára. Az előnyök ismertetése után több kérdést vet fel. Néhány ezek közül: a jelenlegi krízisben folytatódik-e a progresszió a kollektivista táborban? Országoknak vagy országcsoportoknak sikerül-e továbbra is egyik táborhoz sem tartozni? Keményednek vagy enyhülnek majd a két tábor közötti
