Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125

A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 137 Az intézmény szó — tágabb értelemben — mindenféle szervet jelent. Az intézménytörténet az intézmény szónak ebben a tágabb értelmében mindenféle szervnek a történetét, levéltári vonatkozásban a fondképző szerveknek a történetét jelenti. Az intézmény szó — szűkebb értelmében — a nem hivatalos, a nem hatósági vagy hivatali jellegű szerveket jelenti. A szónak ebben az értelmében beszélünk oktatási, kulturális, tudományos, egészségügyi, szociális stb. intézményekről. Az intézménytörténet az intézmény szónak a szűkebb értelmében az ilyen szervek története. A szervekről gyakran nehéz megmondani, hogy hivatalos jellegűek-e, avagy nem, hogy történetük intézménytörténet-e a szó szűkebb értelmében is. Ennek ellenére az intézménytörténet kifejezést szűkebb értelmében is használjuk. Sőt jobb, ha csak ebben az értelmében használjuk, a tágabb-értelemben vett intézménytörténetet pedig szervtörténetnek nevezzük. Az intézmények vagy helyesebben a szervek története azért társdiszciplinája a levéltártudománynak, a levéltári intézmények azért foglalkoznak intézmények, illetve szervek történetének a kutatásával, mert ezeknek az intézményeknek, illetve szerveknek az iratai, fondjai őrizetükben vannak, vagy oda fognak kerülni. Ahhoz, hogy e fondokat biztonságosan tudják megőrizni, főleg pedig minél könnyebben használhatóvá tenni, ismemiök kell e fondok létrehozóinak, a levéltári fondképzőknek a történetét. A levéltári fondképző szervek története (pontosabban történelme) nem külön ága vagy területe a történettudománynak, hanem — a fondképzők jellegének megfelelőe -annak különböző diszciplínáihoz tartozik. A kormányzati szervek történetével a kormányzattörténet foglalkozik. A kormányzat 3 ágának megfelelően a kormányzattörténetnek is 3 területe van: a szabályalkotásnak, az igazgatásnak és az igazságszolgáltatásnak a története. A szabályalkotás kérdéseivel a kormányzattörténetnek főleg 3 diszciplínája foglalkozik: az államtörténet, amely az államok, az alkotmánytörténet, amely az alkotmányok, és a jogtörténet, amely a jogrendszerek múltjának elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. Ε diszciplínák nemcsak a történet- és levéltár-, hanem az állam- és jogtudománynak is társdiszciplinái. Az igazgatásnak, vagyis az alkotott szabályok végrehajtásának kérdéseivel a kormányzattörténet keretében az igazgatástörténet foglalkozik, amely az igazgatásnak, elsősorban az igazgatási szerveknek a múltját, annak elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. Legjelentősebb és legfejlettebb területe a közigazgatástörténet, amely a közigazgatásnak, elsősorban a közigazgatási szerveknek a múltját tárja fel. Az igazgatástörténet és benne a közigazgatástörténet nemcsak a történet- és levéltár-, hanem az igazgatástudománynak is társdiszciplinája. Az igazságszolgáltatásnak vagy bíráskodásnak, azaz a kormányzati szabályok ellen vétők elleni eljárásnak a kérdéseivel a kormányzattörténet keretében az igazságszolgáltatás- vagy bíróságtörténet foglalkozik, amely a bíróságok működése múltjának elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. Nemcsak a történet- és levéltár-, hanem a jogtudománynak is társdiszciplinája. A kormányzattörténettel kapcsolatban két diszciplínáról, illetve műfajról kell még szólni, a hatóság- és a hivataltörténetről. A hatóságtörténet kifejezésnek kettős jelentése van. A szó szűkebb értelmében azoknak a kormányzati szerveknek a történetét jelenti, amelyek hatósági jogkörrel