Századok – 1984

ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Ember Győző: A levéltártudomány 125

A LEVÉLTÁRTUDOMÁNY 135 A papirológia levéltári-történeti forrástudomány, amely az egyiptomi papirusziratOK vizsgálatával foglalkozik. A paleográfia egyik területének is tekinthető. A vizjeltan levéltári-történeti forrástudomány, amely a vízjelekkel, vagyis a papirost készítő üzemeknek a papirosra vitt gyártási jeleivel foglalkozik. A paleográfia és a papirológia egyik területének is tekinthető. A pecséttan vagy szfragisztika levéltári-történeti forrástudomány, amely a történeti — elsősorban a levéltári - források pecséttel történő hitelesítésének múltjával, történeti fejlődésével, a pecsételés különböző módjaival és a pecsétek különböző fajaival foglalkozik. A pecséttant szigillográfiának is nevezik. A címertan vagy heraldika levéltári-történeti és tárgyi forrástudomány, amely a címerek használatának múltjával, történeti fejlődésével foglalkozik. Mint levéltári forrástudomány elsősorban a címerek használatának a címeres levelekkel kapcsolatos kérdéseit vizsgálja. A kortan vagy kronológia levéltári-történeti forrástudomány, amely az időszámítás és a történeti — elsősorban a levéltári - források keltezésének múltjával, történeti fejlődésével foglalkozik. Az archontológia levéltári-történeti forrástudomány, amely a jelentősebb kormányzati tisztségek viselőinek megállapításával foglalkozik. Az archontológiai kutatások eredményét tisztségviselői névsorokban foglalják össze. A magas rangú kormányzati tisztségviselők időrendi névsorát méltóságsornak nevezik. Ez az egyes személyek tisztségviselésének időhatárait is feltünteti. Az oklevéltan az oklevél kiállítása idején országos tisztséget viselő személyeknek az oklevélben történő felsorolását nevezi méltóságsornak. A leszármazástcin vagy genealógia levéltári-történeti forrástudomány, amely személyek családi kapcsolatainak megállapításával foglalkozik. A leszármazásiam kutatások eredményeit leszármazási vagy genealógiai táblázatokban foglalják össze. Ε táblázatokat családfáknak, ősfáknak nevezik. Az onomasztika levéltári-történeti és egyben nyelvtudományi forrástudomány, amely a tulajdonnevek használatának múltjával, történeti fejlődésével foglalkozik. Három ága van. A toponimia a hely-, a hidronimia a víz-, az antroponimia pedig az emberneveket vizsgálja. A mértéktan vagy metrológia levéltári-történeti és tárgyi forrástudomány, amely a különböző mértékek múltjával, történeti fejlődésével foglalkozik. Történeti mértéktannak is nevezik, hogy a jelenkori mértékeket vizsgáló mértéktantól megkülönböztessék. Az érmékkel foglalkozó tárgyi történeti forrástudománynak, az éremtannak, a különböző pénznemek használatának múltját és történeti fejlődését vizsgáló része, az érmetan vagy numizmatika, levéltári-történeti forrástudomány. Általánosnak nevezzük azt a történeti forrástudományt, amely mindenféle történeti forrás elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. Minthogy a levéltári források is történeti források, az általános történeti forrástudomány a levéltártudománynak is társdiszciplínája. Az általános történeti és egyben levéltári forrástudományt röviden forrástannak vagy forrásismeretnek nevezik. Két szűkebb területe a forráskutatás és a forrásvizsgálat vagy forráskritika.