Századok – 1984
FOLYÓIRATSZEMLE - Reeves; N.: Filmpropaganda és nézőközönsége; a brit hivatalos filmgyártás az első világháború idején 1298
FOLYÓIRATSZEMLE 1299 A propagandafilmek készítői számára magától értetődően alapvető fontosságú volt, hogyan fogadja műveiket a közönség. A háború kezdetekor Nagy-Britanniában kb. 4500 mozi volt, ami lehetővé tette, hogy minden egyes lakos kéthetenként egyszer moziba menjen. A filmeket a filmforgalmazó vállalatok újságjaiban széleskörűen reklámozták, a hivatalos filmeket a magánforgalmazók megvásárolták, tehát a terjesztés teljesen kereskedelmi jellegű volt. A háborús propagandafilmeket nagy részét a mozik többsége sikerrel vetítette, noha a rendelkezésre álló hiányos adatok szerint 1917-től kezdve a magánforgalmazó vállalatok érdeklődése erősen megcsappant. A tájékoztatási hivatal más módszerek mellett ez év őszétől már utazó ügynököket alkalmazott a terjesztési gondok csökkentése érdekében. A hivatalos filmek eladásából származó bevétel jelentősen csökkent. Nem meglepő, hogy a filmpropagandisták új módszereket kerestek a magántulajdonú terjesztési hálózat megkerülésére, így pl. gépkocsira szerelt vetítőberendezés segítségével szabadtéri bemutatókat szerveztek, ami vidéken igen sikeresnek bizonyult. Mivel a háború első időszakában a hivatalos brit propaganda főleg a szövetséges és a semleges országokat vette célba, a külföldi terjesztést a diplomáciai szolgálatra bízták; 1916 tavaszán kérték fel a követségeket és a konzulátusokat e feladatra, ami azt jelentette, hogy az adott országban működő brit diplomata próbálta meg eladni a hivatalos propaganda által készített filmeket a helyi filmforgalmazó vállalatoknak. Ε módszer hatékonysága az idő múlásával egyre kétségesebbé vált, ezért a tájékoztatási minisztérium 1918 nyarán majd mindegyik európai országban filmszakértőt küldött ki a diplomáciai képviseletek filmteijesztő munkájának támogatására. Hasonlóan a nagy-britanniai helyzethez, a filmek tényleges külföldi nézettségéről sem maradtak megbízható adatok, csak töredékes információk állnak a kutató rendelkezésére. így pl. ismert, hogy 1917 végén negyven országba 400 ezer méter fűmet küldtek ki, további 120 ezer méterre volt megrendelés. Egy 1918 szeptemberi jelentés szerint Izlandtól Mexikóig és Braziliáig vetítették a brit propagandafilmeket. 1917 szeptemberétől a háború végéig Kínában e brit filmeknek közel 400 ezer nézője volt. Noha a külföldi filmterjesztésből származott némi bevétel, az akció egészében véve mégis veszteséges volt. A terjesztés minden problémája ellenére vitathatatlan, hogy bel- és külföldön egyaránt milliók látták a brit háborús propaganda filmjeit. Nehéz válaszolni arra, hogy e produkciók milyen hatást váltottak ki a nézőkből. A külföldi közönségre gyakorolt benyomásról kevés az adat; 1918 szeptemberében a tájékoztatási minisztérium a Foreign Office-nek küldött átiratában arról panaszkodik, hogy a brit diplomaták nem jelentenek rendszeresen a filmek fogadtatásáról. A néhány fennmaradt külügyi beszámoló országonként rendkívül változatos képet mutat. Ügy tűnik, hogy a legtöbb latin-amerikai államban a brit háborús filmek majd mindegyike megfelelő spanyol nyelvű magyarázó szöveg esetén kifejezetten sikeres volt. Az Egyesült Államokban és Svájcban a királyi család életét, valamint a gyarmati csapatokat bemutató művek egyértelműen ellenszenvet váltottak ki, míg az afrikai országokban főleg a kevés harci jelenetet kifogásolták. Néhány államban, így pl. Görögországban, a közönség jobban kedvelte a francia háborús propagandafilmeket, mint a briteket. A háborús filmek megunása 1917 tavaszától külföldön is elég általánosnak tűnik. Nagy-Britanniában 1915-16-ban a propagandafilmeket a közönség és a sajtó egyaránt lelkesen fogadta, noha az utóbbi részéről időnként indokolt kritika is elhangzott. Az akkoriban végzett közvéleménykutatások szerint a teljes filmrepertoáron belül a hivatalos propagandafilmek legjobbjai az elsők között szerepeltek. A már említett, 1917-től kibontakozó bírálat hatására a filmkészítők hozzákezdtek a játékfilmek gyártásához, de a háború végéig ezekből csak egyet mutattak be. Valószínűnek látszik, hogy a háborús propagandafilmek megunása kül- és belföldön hasonlóan alakult, ami természetesen szorosan összefügg a háborús kifáradás, az illúzióvesztés általános folyamatával. A végső összegzés azt mutatja, hogy a háborús propagandafilmek nem voltak képesek alapvető befolyást gyakorolni az emberek hozzáállására, inkább a meglevő attitűdöket erősítették. Ugyanakkor a filmek fontos szerepet játszottak abban, hogy segítsenek a fronton levők és az otthonmaradottak közötti elkerülhetetlen szakadék áthidalásában, és így a propagandafilmek készítői egészében véve eredményesen szolgálták a brit társadalom háborús viszonyok közötti egységének megőrzését. (Journal of Contemporary History, 1983. évi 3. szám, 463-494. old.) M. T.
