Századok – 1984

TÖRTÉNETI IRODALOM - Rakowski; M. F.: A köztársaság a nyolcvanas évek küszöbén (Ism.: Magyar György) 1289

1290 TÖRTÉNETI IRODALOM egyszer s mindenkorra akarták kiküszöbölni. A megmozdulások elementáris ereje és az egész országot átfogó jelentkezése ezek után mindazokat, akik nem kísérték szakértó'ként figyelemmel Lengyelország fejlődését, meglepetésként érte. Másrészt'mind Keleten, mind Nyugaton különösen nagy figyelmet keltett, hogy a megmozdulások élén, azok fó' erejét képezve, Lengyelország-szerte a nagyüzemi-nagyipari munkások álltak. Nem véletlen, hogy a külföldi közvélemény számára talányosak voltak a lengyelországi események. Sokáig, egyes vonatkozásokban mind a mai napig, elsó'sorban a kommunista mozgalomban és a szocialista országokban vita folyt és folyik arról, hogy milyen okok és tényezó'k álltak a lengyelországi megmozdulások mögött, mi volt a külső ellenséges erők, a rendszer megoldási kísérletének sikertelensége, a szocialista építés működési hibái, s a belső ellenzék szerepe, hogy kapcsolódtak egymáshoz stb. Továbbá 1980 augusztusa után milyen tényezők és miért tartják fenn a szocializmust építő hatalom és az állampolgárok nagy része közötti konfrontációt. Hogyan jellemezhetjük a körülmények változását és azt, hogy a lengyelországi politikai élet nem lett szegényebb az ellentmondásokban, a sokféle jelenségben és eseményekben. A Lengyelország iránti érdeklődés és a figyelem alapvető okát a fentiek okozták. De az érdeklődés fönntartásához, sőt szélesedéséhez hozzájárultak azok az irodalmi-tudományos munkák is, amelyek a helyzetet jól ismerő és áttekinteni tudó szerzők tollából születve hozzájárultak a kérdések helyes értelmezéséhez. Az ilyen célt maguk elé tűző munkák közül (mások értékeit nem vitatva) kiemelkedik M. F. Rakowski idézett műve. A mű kiemelkedő jellege sok, végső fokon egymással kapcsolatban jelentkező, hatását erősítő sajátosságából is következik. így fontos tényezőt jelent a szerző személye. Mint a kiadvány életrajzi vázlatából is kiderül, M. F. Rakowski 1975 ota tagja a LEMP Központi Bizottságának, és főszerkesztője volt a lengyel publicisztika egyik legszínvonalasabb, népszerű és befolyásos hetilapjának a Politykának. Életrajzának ez a sajátos eleme biztosítékát szolgáltatja annak, hogy témáját, közvetlen politikai és újságírói tapasztalata alapján is jól ismeri. Nem szorul pletykákra és bizonytalan feltételezésekre, amelyekre, az általa is hivatkozott és bírált monopolizált információ viszonyai között oly sokan kényszerültek. Figyelemre méltó, hogy M. F. Rakowski, műve megírásával 1979-ben elkészült, s azt szerette volna megjelentetni. Azonban a hivatalban levő párt és állami vezetés, személyesen E. Gierek ellenállása következtében ez akkor nem sikerülhetett. A mű csak 1981-ben, amikor Rakowski már miniszterelnökhelyettes volt, jelenhetett meg. A téma iránt érdeklődőkre gyakorolt hatásában a mű tartalma és felfogása is döntő szerepet játszik. A szerző sikerrel állt ellen a hangulatkeltés népszerűséggel kecsegtető és sokszor látványos formákat öltő csapdájának. Nem a rendszer általános modelljét vizsgálja, nem abból indul ki. Általában nem is tér ki a szocialista fejlődés és a lengyelországi szocialista építés modell-problémáira. Igaz, közvetetten sok helyen, s esetenként közvetlenül is érint ilyeneket. Figyelmének középpontjában nem a „modell kérdések", nem az absztakció, nem az általános viszonyok (amelyekkel, mint megjegyzi, a hatalom oly sokat visszaélt) állnak, hanem a létező viszonyok leírása. Eközben szigorúan ragaszkodik a tényekhez. A szövegből kitűnően sokkal többet ismer és tud témájáról, mint amelyet gazdaságosan, s hatásosan felhasznál munkájában. Elsősorban leír és jellemez. Úgy mutatja be a valóságot, hogy gyakran az olvasóra bízza a következtetések levonását. Igaz, a mű tartalma és megformálása a következtetések levonását ösztönzi, lehetővé teszi és elő is segíti. A műben szerencsésen ötvöződik egymással a publicisztikai megformálás eleganciája és hatásossága ? tartalmi pontossággal. A politikai helyzet egyértelmű, szimpatikus jellemzése, a szocialista építés, a szocializmus és a néptömegek kapcsolatának átalakítására irányuló szándékkal összekapcsolódva. Korábban már jeleztem a mű sokrétűségét és gazdagságát. Bemutatásakor a recenzens a bőség zavarával küzd, legszívesebben a könyv nagyrészét ismertetőjébe másolná. Miután a szocialista építés legfőbb problémáit írja le, alig van olyan része, amelyet fájdalom nélkül ki lehetne hagynia. A mű céljáról a szerző a következőket mondja: „Észrevételeimet írva a nyolcvanas évek Köztársaságáról, távol áll tőlem a szándék, hogy az ország hetvenes évekbeli társadalmi-gazdasági helyzetét teljes egészében bemutassam. Ezek az észrevételek egy olyan ember gondolatai és megfigyelései, aki tevékenyen részt vett Lengyelország december utáni fejlesztési programjának megvalósításában. Az egész munka vezérfonalául elsó'sorban a hatalom