Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Palotás Emil: Az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikája a berlini kongresszus után 1878-1881 (Ism.: Heiszler Vilmos) 1267
TÖRTÉNETI IRODALOM 1267 A magyar szakirodalom Kollár esetében általában összbirodalmi szempontjait emeli ki, szemben a magyar rendi retrográdsággal, elsősorban persze a De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae és az általa az 1764-65-ös országgyűlésen keltett vihar kapcsán (az ügyet Tibensky természetesen részletesen tárgyalja, egészen a könyv nyilvános elégetéséig). Tibensky viszont, úgy véljük, joggal, Kollár hungarus hazafiságát emeli ki erőteljesen, a magyar történelem forrásainak kiadására irányuló terveit, gyűjtését; többször idézi Kollárt, amikor Magyarországról, mint szeretett hazájáról beszél. Tibensky Kollárban természetesen a felvüágosodás hívét látja, de nem idealizálja, rámutat arra, milyen korlátokat jelentett számára a felvilágosult abszolutizmus, amelynek a szolgálatában állt. (Ahogy érzékletesen írja, sokszor mélyebbre kellett meghajolnia bizonyára, mint ahogy saját meggyőződése szerint szükséges lett volna). Kollár ebben a könyvben természetesen elsősorban szlovák tudós, nemzete öntudatos tagja. Ezt a magyar szakirodalom is számon tartja, nyilvánvaló, hogy szlovák szerző ezt emeli ki. De nagyon rokonszenves, ahogy Tibensky Kollár szlovák öntudatát egybeötvözi hungarus-voltával, magyarországi) hazafiságával, amelybe még az etnikailag magyar lakosság iránti rokonszenv is belefér, s még nem kerül semmiféle összeütközésbe sokszor hangoztatott szlovák mivoltával. A sajátos „hungarus" jelenségnek ez a hangsúlyos említése a nagyközönségnek szóló szlovák műben örvendetes mozzanat, arra mutat, milyen irányban kell a szlovák (és természetesen a magyar) történettudománynak az évszázados együttélés tényeit kutatnia és tárgyalnia. Kár, hogy a kitűnő munkában akad tollhiba, mint például az, hogy az 1764-65-ös országgyűlés tárgyalásánál a 44. lapon Barkóczy Ferenc szerepel esztergomi érsekként (1765 júniusáig valóban ő volt), de a 45. lapon már Batthyány József, aki ebben az időben kalocsai érsek volt (csak 1776-ban lett esztergomi érsek). Batthyány másutt mint kolozsvári püspök is szerepel, valójában erdélyi püspök volt, de csak rövid ideig (1759-60.) Talán méltánytalan is ilyen tollhibákat emlegetni olyan munka kapcsán, amely valóban érdemes összefoglalás, és különösen a magyar történetírás számára örvendetes eredmény. Közös múltunk ilyen szellemű feltárása ösztönző példa lehet mindkét oldalon. Niederhauser Emil PALOTÁS EMIL: AZ OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA BALKÁNI POLITIKÁJA A BERLINI KONGRESSZUS UTÁN 1878-1881. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982. 281 1. A cím politikatörténetet ígér, s az olvasó valóban politikatörténetet olvashat: egy nagymúltú hatalom keresi pozícióit a kontinens egyik viharzónájában, a török igát véglegesen lerázni készülő Balkánon. Politikai terveket, akciókat elemez Palotás Emil, de túllép a hagyományos politikatörténet keretein: a politikát széleskörűen értelmezve, megkeresi a Monarchia diplomáciai lépéseinek gazdasági motívumait is. Nehéz történetírói feladatra vállalkozott ezzel, a gazdasági indítékok különösen közvetett áttételeken keresztül érvényesülhettek a Monarchia bonyolult államgépezetében. A „deáki mű", az 1867-es kiegyezés éppen a maga finom jogászi distinkciójával „közös" és „közös érdekű" ügyek között tette oly utolérhetetlenül kuszává a kül- és a gazdaságpolitika között húzódó összekötő szálakat. Ennek megfelelően a külügyek intézése közös ügyként a közös külügyminiszter hatáskörébe tartozott, míg a gazdasági természetű kérdések közös érdekű ügyként megmaradtak a két birodalomrész kormányainak hatáskörében, s azok bonyolult tárgyalásokon keresztül egyeztették egymással gyakran eltérő érdekeiket. Ez az érdekkülönbség s annak érvényesülése nehézkessé tette a Monarchia „külgazdasági" politikáját. Jól látható ez a munka egyik vezérfonalát képező osztrák-magyar-szerb vám- és kereskedelmi tárgyalások menetében is. Palotás Emil, felismerve a gazdasági tényezők fontosságát a külpolitika alakításában, a Monarchia és Szerbia tárgyalásain keresztül mutatja be Ausztria-Magyarország balkáni politikai terveinek gazdasági összetevőit. Szeren-
