Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Tibensky; Ján: Slovensky Sokrates. Zivot a dielo Adama Frantiska Kollára (Ism.: Niederhauser Emil) 1266
1266 TÖRTÉNETI IRODALOM kezdeményező szerepe is. Ugyanakkor Kossuth és Deák szerepének a kötetben olvasható ábrázolása kérdésessé teheti azt a mostanában mintha ismét feléledni látszó nem éppen újkeletű felfogást, amely szembeálh'tja egymással Deákot és Kossuthot, és az előbbinek ítéli oda az első helyet a reformmozgalomban. A kötet, de szerzőjének más írásai is arról vallanak, hogy „radikalizmus" dolgában Deák semmivel sem maradt el Kossuthtól, és egyformán gondolkodtak. Bizonyos mértékben egymást segítő munkamegosztás volt közöttük, és ezt jelzi a kötet, ami nem zárja ki a két történelmi személyiség egyéni alkatából, réteghelyzetek eltéréséből is származható magatartásbeli eltéréseik figyelembevételét. A mű kézirata már 1976-ban elkészült. Az eltelt évek során megjelent - tárgykörébe vágó -írások csak megerősítik a benne foglaltakat. Ennek tudatában az olvasó nem kívánhat egyebet, mint azt, hogy minél hamarabb kezébe vehesse a folytatást, az 1843—44. évi országgyűléstől 1848. március 15-ig történteket hasonlóképpen élvezetesen, izgalmasan, egyben tanulságos olvasmányul szolgálóan bemutató kötetet. Mérei Gyula JÁN TIBENSKY SLOVENSKY SOKRATES. ÍIVOT A DIELO ADAMA FRANTISKA KOLLÁRA Bratislava, 1983,Tatran, 143 1. (A SZLOVÁK SZÓKRATÉSZ. ADAM FRANTISEK KOLLÁR ÉLETE ÉS MÜVE) Ján Tibensky a korai szlovák nemzeti mozgalom nálunk is jól ismert kutatója, a szlovák felvilágosodás jó néhány kiemelkedő képviselőjéről írt már, ki is adta újból munkáikat. Hosszú éveket szentelt legújabb könyve anyagának összegyűjtésére. Ennek a forrásanyagnak csak egy részét tudta ebben a népszerű monográfiában felhasználni. A könyv címében szereplő epiteton Kazinczytól származik,ő nevezte 1810. június 10-én Cserey Farkashoz írt levelében „tót Szokratesznek" a nálunk Kollár Ádám Ferencként inkább ismert felvilágosult tudóst, a bécsi udvari könyvtár igazgatóját. Kollár tevékenysége a magyar szakközönség előtt meglehetősen ismert, ezért nincs szükség arra, hogy a könyvről tartalmi ismertetést adjunk. Kollár életének kronológiájára felfűzve szélesebb kitekintést is ad az egész korra, a Habsburg felvilágosult; abszolutizmus egyes szereplőire, elemzi Kollár főbb munkáit, jó néhány olyan elaborátumát is, pl. a birodalmi középiskolai oktatás reformjáról, amelyek nem jelentek meg nyomtatásban. Ezzel kapcsolatban érdemes kitérni Kollár és az 1777-es Ratio educationis viszonyának a kérdésére. Mint ismeretes, Csóka J. Lajos közel fél évszázada megjelent tanulmányában Kollár tervezeteinek és a Ratio megfelelő intézkedéseinek az összehasonlítása alapján azt vetette fel, hogy Kollárnak jelentős része volt a Ratio összeállításában, bár erre közvetlen bizonyítékot ő sem tudott felhozni. Tibensky nem tartja valószínűnek ezt a részvételt, hivatkozik arra, hogy közvetlen szövegbeli egyezés Kollár két tervezete és a Ratio közt nincs, hogy Kollár csak az alsó három gimnáziumi osztály tantervét dolgozta ki részletesen, míg a Ratio a felső két osztályról is szól meg az akadémiákról, amelyek Kollár tervezeteiben szóba sem kerülnek (persze, tehetjük hozzá, az örökös tartományokban ezek az intézmények nem is léteztek). Tibensky arra is utal, hogy Kollár a klasszikus műveltséget helyezte a gimnáziumi oktatás központjába, a Ratio viszont a görög nyelvet csupán rendkívüli tárgyként ismeri, a geometriát ilyenként csak az alsó osztályokban, holott Kollár tervezetei ez utóbbinak is jelentős szerepet szánnak. Ezzel szemben a Ratio jóval fontosabbnak tartja a földrajzot, mint az Kollár tervezeteiben szerepel, a természetrajz pedig Kollárnál egyáltalában nem fordul elő stb. A ténylegesen meglevő hasonlóságokat Tibensky azzal magyarázza, hogy Urményi József személyesen ismerte Kollárt, tehát ötleteket kaphatott tőle. De, kellő óvatossággal, Tibensky hangsúlyozza, hogy a kérdés még nem tekinthető eldöntöttnek.
