Századok – 1984
TÖRTÉNETI IRODALOM - Szeged története 1. A kezdetektől 1686-ig (Ism.: Rácz István) 1252
TÖRTÉNETI IRODALOM 1253 azok lehetnek, amelyekre a kötet is kereste a válaszokat: hol, hogyan élt a város társadalma, milyen a termelő munkája, a politikához való viszonya és a kultúrateremtő ereje. A helytörténeti monográfia tehát csak hasznosíthatja a rokontudományok eredményeit, de nem vállalhatja át az irodalom, a művészettörténet, a nyelvészet és a néprajz kutatási feladatait. Azt mondhatjuk tehát, hogy a történeti források és módszerek (beleértve a rokon- és segédtudományok eredményeit is) által megvilágítható események és jelenségek feltárására és összegezésére szorítkozhat. A monográfia tematikai körvonalazásáról szólva külön szeretnénk hangsúlyozni, hogy kiemelkedően fontos tudományos szempont volt a táj honfoglalás előtti történetének a beiktatása. Ez olyan szemléleti egyensúlyról tanúskodik, amely a történeti életet valóban egy nagy egységnek tekinti, s csak ezen belül kíván periódusokat megvonni. Nem lehet ugyanis közömbös, hogy az általános természeti feltételek mellett a magyar társadalom és államszervezet számára mennyiben alapozták meg a kultúrát a korábban itt élő népek. Az első kötet terjedelme megnyugtatja az olvasót afelől is, hogy a honfoglalás előtti alapos történeti elemzés a túlméretezettség veszélyét nem idézheti fel. A hagyományosnak tekinthető vizsgálati szempontok mellett a helytörténetírásban különösen fontos hely illeti meg a történeti demográfiát. Ez az alig néhány évtizedes múltra visszatekintő Studium igazi analitikus terepre a helytörténetírásban talált, ami aztán az országos összképet nemcsak finomítja, hanem a sok összetevőből talán a jövőben jelentősen módosítja is. örvendetesen állapítható meg, hogy a kötet a népesség számszerűen megragadható jelenségeit mindenütt beiktatta a tematikai köre közé, amettől kezdve ezt a forráslehetőségek lehetővé tették és indokolták. Egymással szorosan összefügg a rendszerezés és a periodizálás kérdése. A szakirodalomban általában a tematikai rendszerezés elve érvényesül, ellenben nagy eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy milyen időbeli íveket fognak át. A kötet a város történetét négy nagyobb időbeli szakaszra tagolja : A táj a honfoglalás előtt, A város kialakulása (895-1242) A királyi város (1242-1543) Török megszállás alatt (1543-1686) cím-megjelölésekkel. Lényegében ez tehát egy jogi vonalvezetésű periodizálás, ami teljes mértékben a városiasodási értékeket követi. A szerkesztő tehát - ismét csak helyesen - nem az országos történeti periódushatárokat kölcsönözte át, hanem a város valóságos jogi státusában is érzékelhető időhatárokat vette alapul. A periodizálásnak ez az egyedül elfogadható formája annak a szemléleti elvnek a következménye, hogy a szerkesztő és a szerzők belülről szemlélték a város történeti múltját, a szűkebb és a távolabbi környezetével párhuzamosan. Minden olyan helytörténeti munkánál, ahol ez nem így történik, a szerzők valójában már kialakult országos sémákhoz keresnek helyi szelektált bizonyító adalékokat. Az aztán más kérdés, hogy a szerkesztés milyen alperiódusokkal rendszerezi tovább a feltárt forrásanyagot. Ebben a kötetben bizonyára a népes szerzői gárda és a túlzott történészi szakosodás diktálta azt az eljárást, hogy egyes esetekben az időbeli tagoltság sűrűbbé is vált a városmonográfiáknál megszokott periodizálásnál. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tematikai vonalvezetést a kötet így is biztosítja, és nem az olvasónak kell összeillesztenie az egységes történeti képet. Az persze itt is kikerülhetetlen volt - mint minden többszerzős munkánál -, hogy „nemcsak stílusban, hanem tartalmi, megítélésbeli kérdésekben is feszülnek ellentmondások a különböző fejezetek, illetve az egyes fejezetekben olvasható megállapítások között" - ahogyan erre a szerkesztő is utalt az előszóban. Idejétmúlt felfogás lett volna, ha a monográfiában a szerzők csupán a századforduló óta felgyülemlett eredményeket foglalták volna egységes keretbe. A szerzők a modern kívánalmaknak tettek eleget akkor is, omikor a szakirodalmi termést alapkutatások többletével egészítették ki. Ez pedig nagy erőfeszítést követelt, mert különösen az írott források vonatkozásában jó néhány magyarországi városhoz képest hátrányos helyzetből kellett indulniuk. Valamennyi kötetbeli résztanulmánynál arról lehetett meggyőződni, hogy a legújabb eredményeket is igyekeztek beépíteni munkájukba. A régészek elemzésébe eddig még közöletlen ásatási eredmények vagy csak előadás során felvetett adalékok és magánkonzultációk tanulságai sorra-rendre beépültek, éppen úgy, mint a török korszak szakavatott írója is hasznosíthatta rangos turkológusok publikálatlan vonatkozó közléseit. Nem kerülheti el az olvasó figyelmét az sem, hogy a kötet szerzőinek a monográfia-írás során a tudományos érdeklődése számtalan esetben összetalálkozott újvidéki, belgrádi és bukaresti szakemberek kutatási terrénumával is, mintegy bizonyítva a szakmai munka kölcsönös egymásra való utaltságát.
