Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1244 SÁNDOR PÁL mondván: „Tekintetes alispán úr, a kovácsunkat már csak nem hagyjuk, mert annál az egynél nincs több. Őt csak tessék hazaereszteni, de hogy a közigazgatásban hiányosság ne legyen, hoztunk helyette két takácsot, mert ebből még maradt otthon vagy tizenkettő. Ezért nem lesz kár."8 1 A büntetés átruházása a bűnös kovácsról a két ártatlan takácsra, természetesen ellentmond a tudatos logika és az igaz ítélkezés minden szabályának. A népi együgyűség e példázata, mégis mély és komoly tapasztalati igazságot sugall. Ha ugyanis valakire szükség van, legyen bár bűnös, mégis büntetlen marad, ellenben a vétlen és ártatlan, ha valamilyen okból szükségtelen, „hogy a közigazgatásban hiányosság ne legyen", bűnösnek minősül a vétkes helyett. A szándékosan hibás gondolatmenet helyesként való feltüntetésének egy másik típusú példájaként említhetjük meg Fakundus atyának, a sümegi kolostor pincemesterének egykori tréfás mondását. Az atya, aki nagy italozó hírében állt, jóízű tréfálkozó volt, a sümegi kolostor vigalmainak fénykorában, a múlt század harmincas éveiben. Ezt fejezi ki a róla fennmaradt tréfás mondás, amely egy logikai ficam elvén alapul: „—Pálinkát három elvből nem iszom: Tiltja a fogadalmam! Árt az egészségemnek, és harmadszor ma már négy kupával ittam!"8 2 A tudatos logika ezt természetesen szintén hibásnak tekinti, de minél hatásosabb a tréfa, annál engesztelőbb lesz iránta. Az egymást kölcsönösen kizáró tevékenység helyesként való feltüntetésének abszurd gondolatán alapul a következő, Deáknak tulajdonított tréfás kijelentés, amely az általa célba vett személy együgyűségét gúnyolta ki a nyílt kritika megkerülésével. Ez a kijelentés a következő eseményhez fűződött. Deáknak már fiatalabb korában is szokása volt nyaranta néhány hetet Balatonfüreden tölteni. 1838 nyarán, Deákkal együtt, itt tartózkodott néhány táblabíró Zala, Somogy és Veszprém megyékből, akik egy alkalommal a fürdőhely egyik vendéglőjében tarokkoztak. Jellemző helyszín az anekdoták születésének körülményeire és társadalmi miliőjére. Deák most sem játszott, csak társalgott a megyei urakkal, egy Nikola Ádám nevű (becenevén: Áldi) esküdt társaságában. A kedélyes társalgást az a hír zavarta meg, hogy egy közös ismerősük tízesztendős fia belefulladt a Balatonba. Legjobban Nikola Ádám kelt ki a kisfiú anyja ellen, és sok sületlenséget fecsegett össze az anya állítólagos vigyázatlanságáról. De, hogy nem fogyott ki a beszédből, Deák megszólalt: „— Igazad van, Áldi öcsém! Te rajtad ilyesmi nem történnék meg. Mert, ha fiad volna, te addig közel sem eresztenéd a vízhez, míg úszni nem tud."8 3 Ez mosolyra ingerlő abszurd gondolat, amit a tudatos logika értelmetlennek minősít. Az értelmetlen gondolat itt azáltal válik mégis értelmessé, hogy találóan jellemzi az összevissza fecsegő személy együgyűségét anélkül, hogy nyíltan kifejezné róla ezt a véleményt. Egy ügyesen elhelyezett kétértelmű gondolat alkalmazásán alapul a következő Deák-anekdota. A szöveg Deák egy válaszát örökíti meg az öreg Kisfaludy Sándor egy hozzá intézett kérdésére. Az anekdota hitelességét ezúttal sem tudjuk kétségtelenül tl György Lajos: Világjáró anekdoták, Budapest, 1941, 131. Az adoma Eötvös Károlytól származik, és sok székely, cigány, zsidó változata van. Ezek mindegyikében valamilyen mesterember feláldozásáról van szó. * 2 Kaszinózó táblabírák: i. m. 1. k. 18. '3 Kaszinózó táblabírák: i. m. l.k. 147-148. Meg kell jegyeznünk, hogy az írásos közlés szóbeli eló'zményének hitelességét nem tudjuk igazolni. A szerző' nagyapjának - Sümeg egykori táblabírájának - emlékeit rögzítette később írásban. Ezért a tévedés lehetőségét nem tudjuk kizárni.
