Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1238 SÁNDOR PÁL csendjéből, és hallgatóságához fordulva kérdezi: „És a nőoroszlán, mit gondolnak, mit tett? Persze azt hiszik, segített párjának az ellenséget legyőzni. Korántsem! A két első lábára támaszkodva nézte a harcot, és várta, hogyan dől el. Végre a fiatal hím sebekkel elborítva véresen feküdt a küzdőtéren, a vén hím pedig diadalmas tekintettel nézett körül. És a nőoroszlán tán odasietett párjához, búsulni? Dehogy! Büszke lenézéssel haladt el mellette, kicsinylő pillantást vetve a gyöngére, míg a vén, de győztes hímhez bámuló tekintettel közelített, és csakhamar azzal hagyta el a küzdőteret. Látják, tette hozzá Deák" — szól az anekdota csattanója - „ilyen a nők hűsége: mindig az erősebb, a hatalmasabb vonzza őket; a gyöngét feledik". A játék kedvéért, még tréfálkozva megjegyezte : „Persze csak a hiú nőkről van szó."6 5 A képzelet szülte, léleknyugtató, naiv elemekkel átszőtt, derűs hangulata mellett is borongó bánatot árasztó történetben Deák különféle, de mindig valóságos élményeit formálta mesévé. Ez vonatkozik a történet egyes részleteire csakúgy, mint azoknak egységes egésszé szerkesztett menetére és mondanivalójára. A természet világának felidézése, az utalás a „fa tövében ülő", és „pihenő utazó"-ra, az „oroszlánok" párharcára, amelynek megelevenítése az elbeszélés tulajdonképpeni mondanivalójának szolgálatába szegődik, mind valóságos élményből származnak, és így akaratlanul is betekintést engednek Deák emberi tulajdonságainak, hajlamainak, szokásainak, rejtett érzelmeinek világába. Az elbeszélés egyes részletei különálló élményekben gyökereznek, csak a történet előadásának kedvéért formálódnak egységes képsorokká. Tudjuk ugyanis, hogy Deák mennyire kötődött a természet világához. Hiszen ötesztendős koráig, „ameddig a családi ház sem lett neki otthona", ez a világ nyújtott neki igazán biztonságot, mivel az érzelmileg „rideg környezetben" - nagybátyja birtokán, Zalatámokon, hová őt sorsa vetette — „magányosan, korához való társak nélkül" nevelődött, szinte „önerejéből".6 6 Azt is tudjuk, hogy később, felnőtt korában, barangolásainak szüneteiben szeretett megpihenni és félnapokat is időzni egy „fa tövében" vagy törzsén, hosszan és figyelmesen szemlélve az erdő élővilágának vagy az avarban kúszó milliónyi bogár életét. Az is ismeretes róla — erről később egy jellemző anekdotát is közlünk —, hogy milyen gyakori látogatója volt a 60-as évek közepétől a pesti Állatkertnek, amelynek egyik alapító tagja volt, és hogy különösen az oroszlánokat szerette figyelni, sőt ölében órákig is becézni az Állatkert „kölyök oroszlánját".6 7 Egyébként is azt tartotta, hogy az állatok hűségesebbek és hálásabbak, mint az emberek. Jellemző vélemény, amely bepillantást enged a magányos és csalódott ember érzelmeit rejtegető, hűséget áhító lelki világába. Tetten értünk tehát eredeti valóságában több olyan költött szereplőt, illetve epizódot, amelyek részesei, illetve alkotó elemei a fenti mesének, és igazoltuk, hogy ezek Deák valóságos élményvilágából valók. Csak a hétköznapok buktatóm felülemelkedő képzelet ereje formálja őket meseszerűvé, hogy az elrejtett ösztönök, a megfékezett érzelmek felszabadításával fejezzék ki a szándékot, amelynek kezdettől fogva szolgálatá-4 5 AMAK-1898-1903.4. k. 11-13. 66 Gyámleánya visszaemlékezései: i. m. 51. Deák Ferenc 1803. október 17-én született Söjtörön. Születése anyja — Sibrik Erzsébet — életébe került, aki még aznap meghalt. A búskomorságba esett apa, nem tudván evliselni a „gyükos" csecsemő' jelenlétét, őt József nevű öccséhez, Zalatárnokra vitette, ahonnan csak fiatalabb nővére, Klára hozta az új otthonba, Kehidára 1808 januárjában. Az apa nem sokkal később, még e hónap 25-én meghalt. Ferenczi: i. m. 1. k. 10—11. 4 7 Eötvös Károly:i. m. l.k. 206-211.
