Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
1224 SÁNDOR PÁL Ismeretes az is, hogy Deák sohasem hódolt a játékos szenvedélyeknek. Nem táncolt, nem kártyázott, szeszes italt nem ivott, a biliárd játéknak is inkább csak passzív szemlélője, mint aktív részvevője maradt. Gyámleánya kiemeli, hogy „sohasem játszott semmiféle társasjátékot", inkább „másokét szerette nézni."3 5 Ez a viselkedése a szenvedélyek felizzásának tudatos elkerülését, elhárítását célozta. Ismeqük Deák természetszeretetét is. Mindennapos, hosszú sétái, akár kehidai otthonának környékén, a Zala folyócska szeszélyes kanyarulatai mentén, vagy a jegenyékkel szegélyezett völgy tágas rétekre és szántókra nyíló síkján, akár pozsonyi tartózkodása idején a „Sétáló tér"-en fiatal korában, akár öreg korában a pesti Király utcán át vezető Fasoron, amikor egyik kedvenc tartózkodási helyére, a Városligetbe igyekezett3 5 'a - nos: ezek a séták tulajdonképpen a természet biztonságot nyújtó, ősi érzését keltették fel benne. Feszültséget-gátlásokat oldó fogódzót kínáltak az érzelmi biztonságot — a megszemélyesült anyai szeretet hiányában, árvaságánál fogva — eredeti természetességében soha meg nem ismert, magányos embernek. Ugyanakkor testi, szellemi és lelki felfrissülést is jelentettek a számára. Hasonló szerepe volt az — intellektuális pályán mozgó, kivételes emlékező- és képzelőerejét ébren tartó, mozgósító — önképzéssel elsajátított faragó tevékenységének. Kehidai otthonának folyosója különféle faragványokkal telt meg, ott külön műhelyt rendezett be magának. Később Pesten is szeretett apró szobrokat késsel, vésővel készíteni. Faragványainak nagy részét azután elajándékozta barátainak, ismerőseinek, vagy tisztelőinek3 6 , ami az emóciókat rejtetten közölt személyes kapcsolatteremtés egy másik módját jelentette nála.* Fel kell ugyanis figyelnünk arra a jellegzetes körülményre is, hogy Deák többnyire tartózkodott érzelmeinek, szeretetének leplezetlen kinyilvánításától. Vizsgálataink során azt kellett tapasztalnunk, hogy ifjabb nővére, az anya hiányát pótló Klára, és az apa szerepét valamiféleképpen betöltött, gyámolító Antá bátyja, valamint sógora személyétől eltekintve, szeretetét sohasem juttatta kifejezésre nyílt közvetlenséggel azok iránt, akiket pedig valóban szeretett. Ε tekintetben legfeljebb Vörösmarty Mihály és Stettner György személye volt olykor kivétel. 1830. február 14-én, Kehidáról — többek között - ezeket a sorokat írja Stettnernek Bajzáról.** „.. . barátságos körünkben megismervén őtet, Tőle csak jót reményihetek, és bizonyosan ö egyike azon embereknek, kiket egyedül magokért is becsülni, szeretni tudok. Ez utolsót azonban neki meg ne mond, mert ő engem nem eléggé ismer még, és könnyen hideg udvariasságnak vélné azt a mi tiszta érzésből eredett; pedig Te tudod: hogy gyengeségeim egyike, keveset és ott is röviden dicsérni, a hol nem "„Kedélyes ajándékul barátainak pipát és botot szeretett adni" - írja erről a kortárs Eötvös Károly idézett munkájának első kötete 82. lapján. **Bajza József (1804-1858) jogot végzett, de már fiatalon tevékeny tagja az „Auróra"-körnek. Az Auróra szerkesztője 1831-től, ő szerkeszti a Kritikai Lapok-at 1831-től 36-ig, 1837-től az Atheneumot, 1844-től a Történeti Könyvtár-at, majd 1848. július 1-től december végéig a Kossuth Hírlapja című napilapot. A bukás után Vörösmartyval együtt bújdosik. Elborult elmével halt meg. 35 Uo. 59., 133. 3 5 /a A ligetig omnibusszal utazott, és csak onnan tett nagyobb sétát. A régi Városligetnek a Fasorra nyíló, kör alakú része volt kedvenc tartózkodási helye. Ferenczi: i. m. 2. k. 231. 36 Vö.: Eötvös Károly i. m. 1. k. 80-87., továbbá: PH. 1903. október 17 . 284. sz. 19-20.; Ferenczi: i. m. 3. k. 402.
