Századok – 1984
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Sándor Pál: Az anekdotázó Deák Ferencről 1215
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN Sándor Pál AZ ANEKDOTÁZÓ DEÁK FERENCRŐL* Az „öreg úr"1 - szeretett tréfálkozni. Szenvedéllyel böngészte a különféle élces, humoros szólásmondásokat, a tréfás kis történeteket tartalmazó lapokat, könyvecskéket. Bizalmas körökben sem titkolták, hogy Deák elavult adomagyűjteményt, vagy ócska, élces kalendáriumokat vásárolt össze, és szabad óráiban olvasgatta. Elsősorban a pesti könyvárusok tudtak erről a furcsa szenvedélyéről.2 Az „öreg úr" közismert volt arról a hajlamáról, hogy olykor kedvtelve, szelíd humorral, máskor nagy komolyan beszélt el különféle, mosolyra fakasztó, derűs hangulatot keltő történeteket; mondott tréfás, humoros, csattanós példákat, alkotott szójátékokat egyes eseményekről, helyzetekről vagy személyekről rokoni és szűkebb baráti társaságban. Gyámleánya, Vörösmarty Ilona is megemlíti a róla szóló visszaemlékezésében, hogy bár Deákot sohasem látta és hallotta hangosan nevetni, mégis szerette az anekdotákat, és „kitűnően tudta azokat elmondani".3 Egyik önvallomását is felidézi. Deák ugyanis megvallotta neki — 1864-65 táján —, hogy ha nem volna jó kedélye, nem bírná ki az izgalmakat.4 Deák e vallomásának minket érdeklő jelentőségére még visszatérünk a továbbiakban. Most csak tényként állapítjuk meg. Deák tréfás kis történetei, amelyek mögött mindig ott lapult valamilyen szomorkás, vagy éppen tragikus élmény, sokszor komoly ítélet, szájról szájra jártak, s mind szélesebb társasági körökben gyűrűzve, viszontlátták magukat: egy kis könyvecskében.5 Ez persze a szélesebb olvasóközönség mulattatását s főként politikai hangulatának befolyásolását szolgálta a kiadó részéről, és jó üzleti érzékről is tanúskodott egyúttal. Hiszen tréfás történeteket mindig sokan és szívesen olvasnak, a gyűjtők és a kiadók pedig rendszerint több pénzt kaptak értük, mint a komoly irodalmi művek szerzői.6 *Ez a tanulmány első — kisebb - része Az anekdotázó Deák Ferenc címmel készülő munkának. Ezért csak részlegesen mutatja be a témát. A szövegben, egy-két alkalommal előforduló utalás is azt jelzi, hogy — ezek esetében — a felvetett kérdéseket a munka további részében válaszoljuk meg. 1 Így nevezték Deákot elvbarátai és tisztelői maguk között az 1848/49-i esztendőt követő időkban. - Eötvös Károly: Deák Ferenc és családja. Budapest, 1905, 2. k. 76. A továbbiakban : Eötvös Károly: i. m. Vesd még össze számos Deák-anekdota szövegével. Ezeknek bibliográfiai adatait a részletek előadásánál fogjuk megjelölni. 'Deák Ferenc - Adomák, Pest, 1871. A továbbiakban: DF. -A. 1871. Lásd a névtelen gyűjtő bevezető sorait. A kötet második kiadásának éve: 1887. * Széli Kálmánné, Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből. Budapest, év megjelölés nélkül 31. A továbbiakban: Gyámleánya visszaemlékezései. 4Gyámleánya visszaemlékezései, 28. 5DF-A. 1871. 6 Vas Gereben jellemzően ír erről 1856-ban: „Mitagadás benne, én magam is írtam már egy kötet adomát, s mi több, ezen egy kötet adomáért igen könnyen kaptam nyolcszáz pengő forintot. Könyvárusaink egy háromkötetes regényért aligha adnának ennyit." Legújabban idézi Erőss László, A pesti vicc című, Budapesten 1982-ben megjelent munkájának 38. lapján.
