Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
A PESTI ANGOL KONZULÁTUS TERVE AZ 1840-ES ÉVEKBEN 1213 konzulátus terve valóra váljon. A két magyar arisztokrata ugyan több ízben találkozott az angol nagykövettel - a magyar főurak bejáratosak voltak hozzá, Zichy-Ferraris Emanuel és a két Batthyány is járt ott -, arra azonban nincsen adat, hogy Metternichet a két magyar igyekezett volna az ügynek megnyerni. 1846-ban Sir Robert Gordon így írt Blackwellnek, aki ekkor Londonban tartózkodott: „Azt szerettem volna, ha nem táplált volna vérmes reményeket arra nézve, hogy sikerült-e az osztrák kormányból kicsikarnom a pesti konzulátus engedélyét, mert kiábrándulása most annál keserűbb lesz. Meg kell mondanom, hogy Metternich herceg, legalábbis egyelőre, befogja a fülét minden olyan javaslat előtt, ami az ügyet előre vihetné. Értésemre adta, hogy az otthoni kormányváltozás50 egyenesen csökkentette aziránti hajlandóságát, hogy kérésemet teljesítse, hozzátéve, hogy Ausztria megmásíthatatlan elhatározása szerint francia konzulátus nem létesülhet Magyarországon."5 1 Blackwell kísérleteinek, hogy angol konzul lehessen Magyarországon, még egy utolsó fejezete van. Metternich kancellár 1848-as bukása után úgy tetszett mindazoknak, akik az angol politika kitartó Ausztria-barátságát idejekorán nem mérték fel, hogy immáron semmi sem áll a pesti konzulátus ügyének útjában. Batthyány Lajos, a független magyar kormány miniszterelnöke úgy informálta Blackwellt 1848. április 21-én, hogy utasítására Esterházy Pál külügyminiszter (a király személye körüli miniszter) kérelmezte már a pesti brit konzulátus felállítását,5 2 a brit kormánytól. Az ügyről, a Blackwell által április végén megkérdezett Klauzál Gábor kereskedelemügyi miniszter is tudott. Röviddel azután, hogy a magyar kormány szándékát Blackwell közölte Sir Robert Gordon bécsi utódával, Lord John Ponsonby53 ausztriai brit követtel, Klauzál Gábor, kereskedelemügyi hatásköréből kifolyólag Esterházy herceghez fordult,5 4 s kérte, hogy a herceg támogassa a konzulátus ügyét Bécsben, a brit nagykövetségnél. Esterházy Pál Klauzál Gábornak írt májusi válaszában5 5 megnyugtatta a minisztert, hogy a konzuli ügyről szólt a brit követnek. Mivel az április 21-én szóba került Batthyány-Esterházy üzenetváltásnak nincs nyoma, azt kell feltételeznünk, hogy szóbeli üzenetközlésről lehetett szó. Ezen a kutatási területen elődünk, Horváth Jenő fent idézett tanulmányában leírja, hogy Sir Stratford Canning, s 6 Batthyány Lajos gróf és Lord John Ponsonby 1848. május 17-én találkoztak a brit nagykövetségen. Ezen a találkozáson Lord Ponsonby megígérte5 7 (megint csak szóban!), hogy lépéseket tesz a pesti konzulátus ügyében. Amikor azonban 50 Az 1846-ban megbukott tory párt helyébe lépő whigek külügyminisztere Palmerston, bécsi nagykövete Lord Ponsonby lett. s 1 Gordon Blackwellhez, Bécs, 1846. július 18. H. M. VI. SS A részletes inteqú egyike azoknak a fontos dokumentumoknak, melyek, bár Blackwell jelentéseinek részét képezték, nem kerültek bele a parlament elé tárt Blue Book-ba. (Blackwell Ponsonbyhoz. Pest, 1848. április 25. H. M. V.) 5 3 Lord John Ponsonby (1770-1855) Görögországban, Brazíliában, Belgiumban, Nápolyban, Törökországban töltött be diplomáciai szolgálatot, mielőtt Bécsbe került volna nagykövetnek. 5 4 Klauzál Esterházyhoz, Pest, 1848. április 26. O. L. H. 44. 1848 :61 ein. 5 'Esterházy Klauzálhoz. Bécs, 1848. május 2. i. h. "Stratford Canning (1786-1880) konstantinápolyi angol nagykövet magyarbarát volt, aki, legalábbis szóban a konzuli kezdeményezés mellett állt, mint ahogy a szabadságharc alatt is — kormánya negatív politikája ellenére — jelentéseiben kedvező képet festett a magyarokról. 5 7 Augustus Loftus: The diplomatic reminiscences. London, 1892. 129. 9*
