Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
1210 KABDEBO TAMÁS Közép-Európában a „listiánusokkal": a protekcionizmus, a védővámok rendszerének pártolóival folytattak. A gazdaságtani csata Magyarországon is List javára dőlt el, Kossuth és követői a Védegylet-et is List módosított elveire alapították. Bár Blackwell maga úgy érvelt, hogy a Védegylet nem igazán gazdasági, hanem politikai lépés volt, ami a parlamentben a liberális többség elérését célozta, s bár a 1844-es magyar törvényhozásnak, az osztrák kormány vétója miatt nem sikerült nemzeti vámhatárt kialakítania, a gabona tehát megmaradhatott kiviteli cikknek, az angol felettes hatóságok ettől a ponttól kezdve valóban kedvüket vesztették. Az angol Kereskedelmi Kamara megbízottai ismerték és felmérték azt a helyzetet, ami az angol áruk esetleges magyarországi behozatalára nézve kedvezőtlenül alakult. Eltekintve tehát Metternich politikai gáncsoskodásától, a Kereskedelmi Kamara megbízottja nem láthatta az angol-magyar cserekereskedelem kiépítését kedvezőnek, ennélfogva nem érezhetett erős indítékot arra, hogy a konzulátus ügyét határozottan támogassa. Ez magyarázza J. MacGregor, a Kereskedelmi Kamara titkárának jelentését, melyben az a legjellemzőbb, hogy írója nem foglal benne nyíltan állást. Horváth Jenő a Pesti magyar konzulátus kérdése című4 0 cikkében idézi Metternichnek Kübeckhez szóló 1842. szeptemberi 1-i levelét, melyben a kancellár beszámol arról, hogy MacGregor meglátogatta őt Johannesbergben, s ott, a pesti angol konzulátus kérdésében, ők ketten közös álláspontra jutottak. Egy évre rá MacGregor jelentést tett Canning külügyi államtitkárnak,41 annak a jelentésnek ismeretében, amelyet Sir Robert Gordon 1843. júl. 12-én írt a külügyminisztériumnak. MacGregor, Canning felé így reagált: „Őlordsága (a külügyminiszter) július 28-i levelére visszatérve, melyhez csatoltan megkaptam Sir Robert Gordon július 12-i, önökhöz szóló jelentését, ami egy dunai brit konzulátus felállítására vonatkozott, a Kereskedelmi Tanács Bizottsága lordjainak utasítása szerint közölnöm kell Lord Aberdeennel, hogy a javasolt konzulátust akár egy kikötőhelyen, akár egy kereskedelmi gócponton alapítanák meg, a Bizottság lordjainak ilyen nemű alapításra vonatkozó utasítása szerint az a vélemény alakult ki, hogy kereskedelmi okokból kiindulva nem mondható el, hogy az időt erre elérkezettnek ítélnék. Ugyanakkor, a kérdést csupán önmagában véve és tudván, hogy a nagykövet véleményének milyen súlya van, az én feletteseim szívesen vennék egy konzul kinevezését, feltéve, hogy a költségek mérsékeltek lennének, és az állás véglegesítése a konzulátus működésének kezdeti sikereitől függne. Feletteseim azonban úgy vélik, hogy az osztrák kormány, bizonyos okokból kifolyólag, melyekre most rátérnünk nem szükséges, ellenzi a konzulátus felállítását: e véleményt megerősíti Sir Robert Gordon beadványának tónusa is. Természetesen ezeknek az ellenvetéseknek a felmérése nem az én feletteseim hatáskörébe tartozik; az ő véleményük a Kereskedelmi Tanács tapasztalatain alapszik, s az ügyet, végtére, Lord Aberdeen megítélésére bízzák."42 Lord Aberdeen pedig ebben az ügyben a cselekvés helyett a tétlenséget választotta. 4 "Horváth, i. m. 781-782. 4 1 Viscount Canning (1812-1862), később India kormányzója lett. 4 2 MacGregor Canninghez. London, 1843. augusztus 7. P. R. O. F. O. 7/314 (J. MacGregor 1797-1857, a Kereskedelmi Kamara titkára volt.)
