Századok – 1984
KÖZLEMÉNYEK - Kabdebo Tamás: Joseph Blackwell és az angol konzulátus terve az 1840-es években 1201
1204 KABDEBO TAMÁS Palmerstonhoz intézett egyik emlékiratában 15 Blackwell leírja diplomáciai megbízatásának történetét. Sir Robert Gordon, a külügyminiszter Lord Aberdeen testvéröccse, magához kérette őt a bécsi angol nagykövetségre, ahol felfedte előtte, hogy olvasta az 1832-36-os pozsonyi diétáról szóló cikkét, és felkérte, hogy a megnyíló 1843-as országgyűlésről jelentéseket küldjön neki. Ebből a félhivatalos követi felkérésből rövidesen hivatalos külügyminisztériumi megbízatás lett. A diéta 1844-es szakaszát Blackwell már hivatalos megfigyelőként nézte végig. Esténként elvegyült a delegátusok közt, megbarátkozott Eötvössel, Szalayval, nyomon követte Széchenyit, Kossuthot. Tudta azonban, hogy az országgyűlés berekesztésével megbízatása is véget ér, tehát minden erővel azon volt, hogy amidőn ez bekövetkezne, diplomáciai ügynökből konzullá válhassék. Ismeretségköre, magyarbarátsága, politikai és gazdasági éleslátása folytán nála alkalmasabb ember erre a szerepre nem akadhatott volna.16 Ami 1844-ben nem sikerült, az az új, 1847/48-as országgyűlés tartama alatt, vagy közvetlen azután, talán sikerülhetett volna. Az 1846-os kormányváltás után már Palmerston ült a külügyminiszteri, Lord Ponsonby a bécsi angol nagyköveti székben. Blackwell újraalkalmazása, ún. III. Missziója17 során elmélyítette magyar kapcsolatait, és azonosította magát a magyar függetlenségi törekvésekkel. Az országgyűlés véget érvén, Blackwell Londonba távozott zárójelentést tenni, s ott érte, egy évvel később, az utolsó megbízatás, a IV. Misszió, 1849 júliusában. Palmerston az osztrákok és magyarok közti béke közvetítésével bízta meg Blackwellt. Az események azonban megelőzték őket, Blackwell nem is jutott tovább Grácnál. 1849 és 1854 között Blackwell szabad idejében azzal foglalkozott, hogy magánszorgalmú jelentéseket, fordításokat, statisztikákat nyújtott be Palmerstonnak,18 melyek a magyar ellenállás jogosságát igazolták. Ezek hozzásegítették az angol külügyminisztert ahhoz, hogy a magyar emigránsok ügyét magáévá tegye. Végül, Blackwell angolra fordított Batthyány Kázmér két kéziratát. Az első, The history of the Hungarian struggle for independence, elveszett, a második, Hungarian Characteristics, a Blackwell-hagyatékból az Akadémia könyvtárába került. * „1843 októberében visszatértem Angliába egy Lord Aberdeenhez1 9 szóló levéllel, melyben Sir Robert ecsetelte a pesti konzulátus előnyeit, és előzetes lépésként azt javasolta, hogy engem mint hivatalos ügynököt küldjön ki őfelsége minisztériuma a Diétára, megfigyelőként."2 0 15 Blackwell Palmerstonhoz. 1850. július 14. H. M. VI. (Nyomtatásban://arasz fí i. m. 324-336). 16 John Paget: Hungary and Transylvania. London, 1839. 2 köt. A könyv legutolsó lapjai éppen az angol-magyar kereskedelem beindításáról szólnak, és felvetik egy dunai konzulátus felállításának szükségességét. "Vö. H.M.III. 1 "Ezeknek a java megtalálható H. M. Vl.-ban. "A IV.-ik Earl of Aberdeen (családi nevén George Gordon Hamilton, e tanulmányban Lord Aberdeen) Sir Robert Peel 184l-l846-os kormányában volt külügyminiszter. 10 Lásd a 15. jegyzetet.
