Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Stier Miklós: Az osztrák és a magyar politikai rendszer hasonló és eltérő vonásai az 1920-as és 1930-as évtized fordulóján 1149
1160 STIER MIKLÓS jelentkeztek: a köztársaság demokratikus erőit és baloldali bázisát jelentő ipari centrumokat, „vörös" szigeteket (mindenekelőtt Bécset) körülvevő agrártenger új, a hatalmat átvenni, vagy abban új elosztási alapon részesülni kész társadalmi képződményei, a jobboldali orientációjú agrárius állami és szövetkezeti bürokrácia, a mezőgazdasági szervezetek, pénzintézetek, érdekképviseleti szervezetek, társadalmi egyesületek és politikai szervezetek (pártok) középső és felső vezető tisztviselői rétege. Valójában a világgazdasági válság éveivel jött el az ő idejük, és elsősorban az agrárválsággal, annak politikai következményeivel. (Ezért, ha úgy tetszik, társadalomtörténeti szempontból is, valóságos korszakhatárnak a válság éveit tekintjük az Első Köztársaság történetében.) Ausztria is - mi mást tehetett - autarkiás törekvésekkel, állami agrárvédő intézkedésekkel, protekcionizmussal válaszolt a válság kihívásaira. Az agrártechnokrata Dolfuss 1933 szeptemberében, a Práter melletti ügetőpályán elmondott programbeszédét az e rétegek s a mögöttük húzódó agrártársadalom szája íze szerint fogalmazott antikapitalizmus hatja át, s agrárintézkedéseinek zöme valóban az általa képviselt alsó-ausztriai parasztszövetség gazdag gabonatermelőinek kedvezett. És amikor a rendi-képviseleti tekintélyállam 1935 júliusában, az új alkotmánynak megfelelően életre hívta a mező- és erdőgazdasági hivatásrendet, az agrártársadalomnak általános társadalmi szinten olyan ön-felértékelése következhetett be, amelynek keretében e rétegek saját, az államiságot hordozó fontos politikai tényező mivoltukat fogalmazhatták meg. Romantikus-mitikus, a német nemzetiszocialista mítosztól jóformán csak annyiban különböző, hogy katolikus-keresztény tartalommal is átszőtt ideológiájuk, a „,vér- és talaj-eszme" már ezt is kifejezte, s önértékelésüket csak erősítette a kormánynak a válságévekben, a válság leküzdése érdekében gyakorolt, a parasztság számára és szempontjából nagyjában és egészében sikeres agrárpolitikája.2 8 A jobboldali, hivatásrendi, tekintélyuralmi törekvések másik fontos bázisát a közszolgálati tisztviselő rétegek, az állami bürokrácia alkotta Ausztriában is. Hagyományosan fontos és hangadó társadalmi szerepét genezise, a modern osztrák államiság kialakulásának bürokratikus-abszolutisztikus formája magyarázza. Üj, „vállalt" történelmi szerepe mindenekelőtt egzisztenciális helyzete alapos megváltozásának következménye: 1922-1925 között összesen mintegy százezren estek áldozatául a tisztviselő-leépítéseknek; minden harmadik hivatalnok elveszítette állását. 1925—1933 között csökkenő ütemben, de tart a leépítés, újabb negyvenezernek kellett megválnia posztjától. Ez azt jelentette, hogy a köztársaság 15. évében majdnem a felére esett a hivatalnokok száma, s bár csökkenésük 1934—1935-ben két terület kivételével még tovább tart, összlétszámuk azonban emelkedik, mert a rendőrség és a hadsereg jelentősen növeli álláshelyeinek számát.29 Ez utóbbi, valamint a közszolgálati tisztviselők hivatásrendjének felállítása 1934 őszén tovább erősítik e rétegek radikalizáló szerepét a belpolitikában. A Magyarországhoz hasonló mozzanatok kiemelésénél nem feledkezhetünk meg azoknak anem hivatalos jobboldali, részben felfegyverzett, részben „civil" szervezeteknek, társadalmi egyesületeknek és titkos szervezeteknek szerepéről sem, amelyeknek a kulisszák mögött, vagy éppen nagyon is az előtérben volt lényeges szerepük a politikai "Gustav Otruba: „Bauer" und .Arbeiter" in der Ersten Republik. Betrachtunger. zum Wandel ihres Wirtschafts- und Sozialstruktur. In: Geschichte und Gesellschaft. Festschrift für Karl R. Stadler zum 60. Geburtstag. Europa Verlag, 1974. Wien, S. 573, 57-98. 2 'Ernst Bruckmüller: i. m. 406^07.
