Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1136 KEREKES LAJOS Ausztria német jellegének — önvédelmi célzattal történt — hangoztatásával Dollfuss és Schuschnigg önmaguknak állítottak csapdát, hiszen a nemzeti összetartozás harsogó jelszavait hirdető és egyre szélesebb osztrák tömegeket magával ragadó birodalmi propagandával szemben a kultúrközvetítő-funkcióval indokolt önálló osztrák államiság elmélete egyre hatástalanabb védőszernek bizonyult. Ezen kívül végzetesen leszűkítette az oiszág külpolitikai mozgásszabadságát, hiszen a magát „német" államnak valló Ausztria minden lépését, amelyet függetlensége védelmezése érdekében igyekezett megtenni (még Mussolini és Gömbös irányában is), Berlinben a „német nemzeti érdekek" elárulásának minősítették. Történetileg példa nélkül álló szellemi konfúzió alakult ki a „nemzeti" és a „hazafias" fogalmak körül, ami érthetően megzavarta az osztrák tömegek tájékozódását. Az osztrák önállóság ellen irányuló mozgalmak és szellemi irányzatok „nemzetinek" nevezték magukat, míg a függetlenség bázisán álló erők a „hazafias" jelzővel fejezték ki diametrálisan eltérő céljaikat."J Ausztria politikai és szellemi életének képviselői közül - a keresztényszocialisták és kommunisták közül egyaránt - felismerték néhányan a „második német állam" elméletének tarthatatlanságát, a „nemzeti" és a „hazafias" jelzőkkel vívott párviadal megtévesztő jellegét, ezért úgy vélekedtek, hogy a német birodalom oldaláról fenyegető veszély elleni „szellemi honvédelem" érdekében nyíltan meg kell vallani, hogy az osztrákok történeti útja végérvényesen elágazott Németországtól, hogy a közös nyelv és bizonyos kulturális tradíciók ellenére Ausztria gyakorlatilag már 1866-tól az önálló nemzeti fejlődés folyamatát éli át, még ha az állam soknemzetiségű jellege miatt a Habsburg-birodalom felbomlásáig az ausztriai németek nem hangoztatták nyíltan nemzeti céljaikat. Keresztényszocialista oldalon Ernst Karl Winter, August Maria Knoll, Alfred Missong, Hugo von Zessner-Spitzenberg, Leopold von Adrian és Wilhelm Schmid álltak az „osztrák akció" élén,64 melynek keretében cikkekben és tanul many okban (főleg a „Wiener Politische Blätter" hasábjain igyekeztek bizonyítani az osztrák nemzet realitását. Az Osztrák Kommunista Párt illegális folyóiratában, a „Weg und Ziel"-ben Alfred Klahr 1937-ben írott cikksorozatában szembeszállt azzal a nézettel, hogy „az osztrák nép a német nép része lenne, hiszen a német nemzet olyan egysége, amelyik Ausztriát is magában foglalta volna, mindeddig nem valósult meg. Az osztrák nép más gazdasági és politikai életfeltételek között élt, mint a németek a birodalomban, ezáltal más nemzeti fejlődésen ment át".65 Szinte biztosra vehető, hogy Ausztria akkor is a náci Németország áldozatául esett volna, ha állampolgárainak többsége egyértelműen hitet tett volna a nemzeti önállóság gondolata mellett. Ausztria önálló léte nem azért semmisült meg, mert népességének tekintélyes része elfogadta az „Ein Volk, ein Reich, ein Führer" jelszavát, hanem mert a világháború utáni békerendet megalkotó és a status quo fenntartásában érdekelt nyugati hatalmak tehetetlenül szemlélték a békerend erőszakos felborítását, és Ausztria német bekebelezését egyenesen a „legitim német nemzeti célok" egyikének tekintette a hivatalos Anglia. 6 3 Az osztrák nácik előszerettel használták a „nationale-Opposition", a „betont-national" megjelöléseket, míg osztrák részről a pártok szerepét átvevő szervezetet „Vaterländische Front"-nak, fegyveres szervezetét pedig „Heimatschutz"-nak nevezték. 6 *E. Hoor. i. m. 72. 6 5 Fritz Fellner: Das Problem der österreichischen Nation nach 1945. (Előadás, melynek szövegét a szerző rendelkezésünkre bocsátotta) 1983. 4.
