Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Kerekes Lajos: Az "osztrák" Ausztria keletkezése (Gondolatok az osztrák nemzet-tudat fejlődéséről (1918-1963) 1117
1132 KEREKES LAJOS írta -, az osztrák németek visszatérnek a birodalomba. „A látszólag lehetségesnek látszó harmadik utat, hogy tudniillik Ausztria tudatosan vállalja Belgium vagy Svájc szerepét, és mesterségesen megkíséreljen valamiféle »nemzeti tudatot« létrehozni, én tévútnak tekintem. Ez sem német, sem pedig osztrák értelemben nem lenne jó koncepció, ez a valóságtól elrugaszkodott francia, vagy csehszlovák elgondolás megvalósítása lenne. A mai Ausztria soha nem önmagának élt, az osztrákok egész történelmük során a nagyállamiság gondolatának éltek."4 8 A nagynémetek és szociáldemokraták - különböző osztály tartalommal- változatlanul az Anschluss,, tehát az osztrák nemzet negációját képviselték. Előbbiek rendkívüli aktivitással segítették a német tőke ausztriai térnyerését, ezáltal az Anschluss gazdasági feltételeinek megteremtését. A német nagytőke 1925 utáni rövid időn belül szilárd pozíciókat épített ki magának az osztrák kohászatban és villamosenergia iparban. 1926-ban már az Alpine Montangesellschaft — a legnagyobb osztrák kohászati mű — részvényeinek 50%-a, ezáltal a nagyüzem feletti meghatározó befolyás a Düsseldorfban székelő Egyesült Acélművek kezébe került. A német bankok a Dawes-terv keretében felvett kölcsönök egy részét ipari részvények vásárlására fordították. A berlini Kereskedelmi Kamara, a darmstadti és müncheni Nemzeti Bankok szintén tekintélyes pénzügyi befolyást szereztek az osztrák iparban. Az utóbbi bank alapította meg a stájer tartományi bankot, amelyben természetesen döntő befolyást élvezett.49 Otto Bauer időben felfigyelt a tőkés érdekek szolgálatában álló Anschluss-törekvésekre, és a „Der Kampf' című folyóiratban 1927-ben rámutatott arra, hogy ezek a csatlakozási elgondolások már nem azonosak a szociáldemokraták céljaival, akik a németosztrák egyesülést mindig is a két ország forradalmi, antikapitalista erőinek győzelmétől tették függővé. Cikkében elmondta, hogy az 1919-1927 között megnyilvánuló Anschluss-törekvéseket osztálytartalmuk szempontjából három időszakra lehet felosztani: 1918-1919-ben a szociáldemokraták a forradalmi Németországgal akartak egyesülni, tehát a mozgalmak jellege baloldali-demokratikus volt. 1921-ben a tartományi Anschlussnépszavazásokkal a tartományok kispolgári rétegei szálltak síkra a csatlakozás mellett, majd a jelenlegi harmadik fázisban a két ország nagytőkés körei akaiják az Anschlusst. „Ezek érzelmei a tőzsdei árfolyamok szerint változnak, és most az erős Márka felé orientálódnak".50 A gazdasági összekötő szálak fokozatos erősítése mellett a politikai, közigazgatási és szellemi élet területein is folyt az Anschluss előkészítése. Úgy német, mint osztrák oldalon. Berlinben Paul Löbe, a Reichstag szociáldemokrata elnökének vezetése alatt működött az „Österreichisch-Deutscher Volksbund" (1918-ban alakult), amelyik alapvető céljának a német-osztrák egyesülés érdekében kifejtett tömegpropagandát tekintette, amelyhez a német külügyminisztériumtól és más hivatalos szervektől rendszeres pénzügyi támogatást kapott. Stresemann német külügyminiszter, Anschluss-politikájának alapvető elveit világosan kifejezte abban a levélben, amelyet 1925 augusztusában Paul Löbéhez intézett: „Az Anschluss-kérdésben követett végcéllal valamennyien tisztában vagyunk, 4 * V, Reimann: Zu gross für Österreich. Seipel und Bauer im Kampf um die Erste Republik. Wien, 1968. 190-193. 4'N. Schausberger:i. m. 145 —153. 5 0Otto Leichter: Otto Bauer. Tragödie oder Triumph. Wien-Frankfurt-Zürich, 1970. 138-139.
