Századok – 1984
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány megalakulása és kinevezése 1085
A BATTHYÁNY-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS KINEVEZÉSE 1105 kedvezöleg fogadtatott a közvélemény által." Esterházy népszerűségét a már ismertetett bécsi szereplése biztosította, amikor a március 17-re virradó éjjel sikerült Lajos főherceget jobb belátásra bírnia. De mi volt a magyarázata a politikától addig meglehetősen visszahúzódó herceg aktivitásának? A jólértesültek tudták, hogy Esterházy 1842-ben Metternich követelésére mondott le — betegségére hivatkozva - londoni nagyköveti állásáról, ahol negyedszázada képviselte a Habsburg-birodalmat. Leváltásának oka állítólag az angol-magyar kereskedelmi kapcsolatokat, pontosabban a Pesten létesítendő angol konzulátus létrehozását célzó tervével függött össze. Az ötvennyolc éves korában visszavonult diplomata nem ismerte a hazai politikai életet, attól távol is tartotta magát. Személye azonban nem volt ismeretlen, bizonyítja ezt Deák egy 1842 novemberében kelt levele, amelyben kifejti: Metternich halála esetén vagy Ficquelmont, vagy Esterházy Pál veszi át a Birodalom külügyeit, mert Ausztria annyira híján van a tehetségeknek. A herceget 1847 őszén a konzervatívok még egyértelműen soraikba tartozónak tekintették, de 1848 januárjában Rohonczy Ignác főispán helytartó (adminisztrátor) már burkolt szemrehányást tett Esterházynak, hogy az ellenzék azt terjeszti felőle: a herceg is velük tart. Ez nyilván túlzás, a jelek szerint azonban a Bécsben élő Esterházy a februári francia forradalom hírére valóban aktivizálódott, s ha eddig nem is, most megjelent Pozsonyban. Március 13-án, jegyzi fel Széchenyi, Esterházy val tárgyalt, s másnap a nádor mindkettőjüket konferenciára hívta. Esterházy felbukkanása szorosan összefügghet Metternich bukásával, ez magyarázza azt is, hogy a főrendiház tagjaként részt vett az országgyűlés feliratát Bécsbe vivő küldöttségben. Az udvari tanácskozásokban játszott szerepét ismeijük. Ennek következtében később a konzervatívok a herceget és Széchenyit tették felelőssé a történekért, leszögezve: „Egyikük sem tartozik a konzervatív párthoz, hanem minden párttal kacérkodtak, és mindegyiket rászedték.. ." A beszámolók annak idején igen erőteljesen hangsúlyozták Esterházy „elszántságát", amivel az Állami Konferencián a felirat elfogadását támogatta, s azt is tudni vélték, hogy azt követően, a Kossuthtal való találkozáson kijelentette: rendelkezzenek vele. Ez nyilván Batthyánynak is szólt, akivel megelőzőleg nem volt kapcsolata, legalábbis Batthyány perében kihallgatva, a herceg így nyilatkozott a volt miniszterelnökről: „a márciusi napok előtt még társasági érintkezésben sem" állott vele. Esterházy ajánlkozása valóban elhangozhatott, mert — mint láttuk — március 18-tól már szerepel a neve. Ugyanakkor a Hetilap ismert tudósítása hangsúlyozta: nem tudják, hogy Esterházy — és Mészáros Lázár - elfogadták-e a megbízatást. Március 23-ig kétségtelenül nem került arra sor, hogy a herceg nyilatkozzék, sőt az is valószínű, hogy Batthyány csak Széchenyivel beszélt Esterházy jelöltségéről. A herceg egy ideig nyilván nem is nyilatkozott, s a március végi válságos napokban nem sok hajlandóságot mutathatott, hogy a neki szánt tárcát elfogadja. Március 28-tól a kérdés több ízben megjelenik Széchenyi naplójában, aki szemlátomást szívügyének tekinti a herceg megnyerését. Április 2-án megnyugodva jegyzi fel: „Esterházy Pál herceg végre elfogadta!" Esterházy valójában csak április 4-én közölte Batthyányval, hogy elvälalja a miniszterséget. Levelében azonban két feltételhez kötötte a kormányba való belépést: egyrészt, hogy gyengélkedő egészsége miatt vagy egyet nem értés esetén lemondhasson, másrészt, hogy hosszú távolléte és a szükséges tapasztalatok hiánya miatt az országgyűlés előtt — ti. mint miniszternek — ne kelljen szerepelnie. Batthyány másnap kelt válaszában az elsőt magától értetődőnek, a másodikat pedig
