Századok – 1983
KÖZLEMÉNYEK - Lázár György: Szlovák iskolaügy Magyarországon 1359
SZLOVÁK ISKOLAÜGY MAGYARORSZÁGON (1945-49) 1367 tartalmaztak olyan előírást, ami szerint a szülőknek szavazniok kell arról, hogy gyermeküket milyen nyelven kívánják taníttatni.3 0 A kormányrendelet továbbá nemcsak lehetővé tette, de bizonyos feltételek esetén kötelezte is a tanfelügyelőket a nemzetiségi tannyelvű iskolába való beiratás elrendelésére. Az 1200/1946. sz. VKM. rendelet I. fejezet 1. § (3) bekezdése kimondja, hogy „Minden községben (városban), ahol a népesedési statisztika vagy osztálybeosztási nyomtatvány adatai szerint legalább 15 egy nemzetiséghez tartozó tanköteles gyermek van, a tanfelügyelő beiratást rendel el a nemzetiségi tannyelvű iskolába." A körülmények szerencsétlen összejátszása miatt az új rendeletekben előírt beíratások a nemzetiségi iskolákba zömmel 1946 márciusára estek, vagyis éppen arra az időszakra, amikor a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság magyarországi propagandáját megkezdte, s a vele szorosan együttműködő Antifasiszta Szlávok Frontja is erőteljesen agitált az áttelepülés mellett. Attól kezdve, hogy az áttelepülés kérdése nemcsak általában, hanem konkrétan is napirendre került, a szlovák iskolákkal szemben főleg ez motiválta a tartózkodást. A korabeli beiratási jegyzőkönyvek tanúsága szerint feltehetően a kitelepítéstől való félelemnek tudható be, hogy igen sok szlovák lakta településen a nemzetiségi tannyelvű iskola megnyitásához a szükséges minimálisan 15 fős létszám sem volt meg, és a nemzetiségi nyelv magyar iskolában való oktatását is csak viszonylag kevesen vették igénybe. 1946 nyarán a csehszlovák kormány a magyar kormányhoz intézett jegyzékeiben a magyar kormányt a lakosságcsere-egyezmény megsértésével vádolta. Ehhez a kampányhoz az Antifasiszta Szlávok Frontja is csatlakozott, s különböző sérelmeket tett szóvá a szlovák iskolákra vonatkozóan. A magyar hatóságok a Slobodá-ban közzétett sérelmeket gondosan megvizsgálták, s megállapították, hogy az esetek túlnyomó többségében alaptalan vádaskodásról van szó.31 A támadások éle elsősorban a szlovák vidékeken működő magyar tanítók ellen irányult. A Sloboda a Horthy-rendszer elnyomó kultúrpolitikájáért a felelősséget egyoldalúan az egyszerű néptanítók nyakába varrta, s ezért már korábban megjelent cikkeiben is azt követelte, hogy a szlovák nyelvű iskolákban kizárólag a szlovák nemzetiség soraiból kikerülő tanítók tanítsanak. A vizsgálatok szerint egyes magyar tanítók a lakosságcsere napirendre kerülése kapcsán valóban tettek kifogásolható megjegyzéseket, s előfordultak kisebb-nagyobb szabálytalanságok is. A Sloboda általánosításai viszont mindenképpen a rosszindulatot tükrözték. Az Antifasiszta Szlávok Frontja magatartása meglehetősen felemás volt. 1945 nyarán-őszén, mint láttuk, szlovák iskolákat követelt a magyar kormánytól. Tevékenysége azonban a gyakorlatban nem segítette elő a szlovák iskolaügy megoldását, hiszen az áttelepülés propagálásával, rémhírek terjesztésével nagymértékben megnehezítette, hogy a kormánynak a szlovák nyelvű iskolák létrehozására tett konkrét intézkedései eredménnyel járjanak. A Front 1946 tavaszán fenntartás nélkül csatlakozott a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság propagandájához, és azt szorgalmazta, hogy az összes 30 330/1946. M. E. r. Magyar Közlöny 1946. jan. 15. 1 200/1946. VKM. r. Magyar Közlöny 1946. február 20. 31 Ld. az UMKL. VKM. 76 993/1946. és az UMKL. VKM. 76 647/1946. sz. iratokat
