Századok – 1983
VITA - Károlyi Mihályné: Megjegyzések Hajdú Tibor: "Károlyi Mihály: Politikai életrajz" című könyvéhez 176
VITA 193 Egy biográfiában, szerintem, nagyon fontos, hogy akiről szól, azt élethűen mutassa be. Különösen áll ez Károlyi esetében, mert már nagyon kevesen vannak, akik ösmerték és emlékeznek rá, és az olvasók nagy többsége könnyen félrevezethető. 345. old. Távozásakor úgy érezte, bár elméletben és gyakorlatban nagyon sok mindennel nem ért egyet, tulajdonképpen a szocializmust tekinti az emberiség modern válságából kivezető egyetlen útnak. Elméletileg a kommunizmussal egyetértett, de gyakorlatilag kifogásai voltak Kun politikája és módszerei ellen. 372. old. . .. annak az emigránsnak, aki független politikai tényező kívánt maradni, jobb volt elmenni az „utódállamok” területéről — Károlyi ezt másfél éves késéssel ismerte fel. Károlyi nem késett el ezzel a felismeréssel egyszerűen azért, mert a nyugati kapitalista országok határai be voltak előtte zárva, mert kommunistának tartották. 376. old. 1922. (...) Októberben érkezett meg a válasz: kanadai letelepedésének nincs akadálya. Tehát már 1922 végén megvalósíthatta volna elhatározását, de az emigráció szétszóródásával segítség híján a mindennapi, kicsinyes teendőktől irtózó Károlyi állandóan kitolta a határidőket, kapkodással leplezte lassúságát. Nem értem, miért tesz a szerző szemrehányást Károlyinak, hogy nem volt elég gyors kanadai letelepedése ügyében! A szerzőnek tudnia kellett, hogy Károlyi olaszországi kiutasítása után sehol Európában letelepedési engedélyt nem kapott volna, és hogy Jugoszláviát és a jugoszlávokat szerette. Azonkívül, úgy látszik, hogy a szerző megfeledkezik arról, hogy munkáját, emlékiratai megírását még nem fejezte be Lorsyval, és enélkül Európát elhagyni nem akarta. Én magam ellen voltam a kivándorlásnak, mert szerettem Dubrovnikot, és reméltem, hogy ha még egy ideig várunk, megnyílnak Anglia kapui is előttünk. Nagy elszántság és akaraterő kellett ahhoz, hogy Európát elhagyjuk, és az ismeretlen Kanadában, három gyermekünkkel együtt letelepedjünk. Nem is azért késtünk Európa elhagyásával, mert a szétszóródott emigráció nem segített nekünk, és mert Károlyi irtózott a kicsinyes teendőktől —hiszen sohasem volt része egy olyan intenzív segítségben, mint amelyet Madzsar József épp akkor nyújtott neki. Több hetet töltött nálunk Dubrovnikban, segítette férjemet a csomagolásban, iratai rendezésében (tizenhat súlyos kofferünk volt): könyv, dokumentum, kézirat (négyéves vándorlásunk eredményei) és a kanadai utazás előkészítésében. De maga Károlyi hihetetlen energiával dolgozott, és Madzsar nemegyszer csodálta munkaképességét. Szó sem volt kapkodásról, se lassúságról. 13 Századok 1983/1
