Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Kumorovitz L Bernát: I Lajos királyunk 1375. évi havasalföldi hadjárata (és "török") háborúja 919
966 KUMOROVITZ L. BERNÁT Vannak, akik Stracimirt is Lajos 1375. évi ellenfelei közé számítják,27 1 erről azonban forrásaink hallgatnak, sőt Lajos [1373]. május 8-i levele2 7 2 alapján biztosra vehetjük, hogy 1369-i visszahelyezése után mindvégig megmaradt a király hűségén,2 7 3 és nem vett részt sem a Layk-féle mozgalomban, sem az 1375. évi háborúban.2 7 4 4. A hadjárat 1375 május elejétől szeptember végéig tartott, s csaknem egész ideje alatt maga a király vezette. Hadiútjának állomásai a következők: május 1: Várad, május 15: Temesvár, május 25: Mezősomlyó, június 17: Gyulafehérvár, június 26—29: Szeben, július 1 : Százhalom, július 25: Zsombor, augusztus 12-14: Kolozsvár, augusztus 28—szeptember 1: Temesvár, szeptember 18: Buda.2 75 Utján a nagy- és a titkoskancellária, valamint személyi irodája követte,2 7 6 távolléte alatt pedig Erzsébet anyakirályné és hitvese: ifj. Erzsébet királyné kormányozta az országot.2 7 7 5. A háború két hadszíntéren folyt. Az egyik: a szörényi bánság és Havasalföld, a másik: Erdélynek Szeben és Brassó közti térsége, vagyis a vajda fogarasi és omlási hercegségének a területe. Lajos király első hadserege2 7 8 után indult a Szörénységre és Havasalföldre, június elején megütközött az ellenséggel,2 7 9 majd Erdélybe vonult, ahol második hadserege harcolt a vajda csapatai ellen. A szászok meghátrálása utáni július végi kritikus napokat Zsombor várában,2 8 0 az augusztust részben Kolozsvárt, részben Temesvárott töltötte, szeptember közepe táján pedig hazatért Budára.28 1 A háború azonban ekkor még nem ért véget.2 8 2 Szeptember második felében az ellenségnek a Temesközbe betört csapatát kellett még visszaverni, tisztogatás és utóharcok pedig másutt is folyhattak. A király egyik neves hadvezérét: Himfi Benedek temesi ispánt például decemberben még nem találjuk otthon, a (sebesi? ) kolostorba menekült neje sem térhetett vissza feldúlt otthonába karácsonykor,2 8 3 ifjabb leányukat: Margitot egy Kréta-2 71 Például Steinherz: i.m. 105. és Hóman: i.m. II2 . 236-237. 2 7 2 Thallóczy: Bulgár bánság 597-598. 2 7 'Olv. a 97. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. Erről tanúskodik Küküllei is. Dékáni: i. m. 142. - Thallóczy: Bulgár bánság 598. *Wertner M. szerint 1388-ban hódolt meg a török uralomnak. A középkori délszláv uralkodók genealógiai eredete. Temesvár, 1891. 203. 2 7 5 A király hadi itineráriumát lásd a 29-45. jegyzetekhez tartozó táblázatban. 2 76 A 275. jegyzetben i. táblázat a kancelláriák szerepéről is tájékoztat. Lásd még a 24-26. és a 46. jegyzethez tartozó szöveget is. 2 7 7 Lásd a 29. jegyzetet. 2 7 8 Lajos király [1375.] július 25-én, Zsomborban kelt levelében második, Erdélyen kívül működő hadseregéről (de exercitu nostro alio) ír. 1375-ben tehát két harctéren két királyi hadsereg harcolt. A királyi hadakon kívül azonban a tiszti és más bandériumokról sem szabad megfeledkeznünk. A zsombori levélben például a király kéri a váci püspököt, hogy hátrahagyva csapatát, keresse föl (derelicta gente vestra, ad nos veniatis cum paucis). Lásd a 9. jegyzetben. 279 Lásd a Padovai krónika II. Függelékének a szövegét a 159. jegyzetben. Ebből következik, hogy ez az ütközet nem Erdélyben zajlott le. Olv. az 59. jegyzethez tartozó szöveget is. 2 80 Lásd a 278. jegyzetet. 2 81 Az itineráriumot Iáid a 29-45. jegyzetekhez tartozó táblázatban. 282 01v. a csanádi püspök [1375]. szeptember 15-i levelét. Függelék5. 2 8 3 Lásd a 22. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. Függelék 6.
