Századok – 1983
TANULMÁNYOK - Láng Imre: Az Egyesült Államok "új semlegessége" az 1930-as években 48
88 LÁNG IMRE a törvény módosítását), ha akarná”. A State Department az oldalvágástól nem mentes sorokra a brit nagykövetnek 1937. június 1-én átadott feljegyzésben tért vissza. Arról tájékoztatta a néhány napja miniszterelnökké lett Chamberlaint, hogy a hatályba lépett harmadik semlegességi törvény nem tiltja a nem fegyver jellegű áruk exportját^ s ismertette a „fizess—szállítsd”-elvet és az ezzel kapcsolatos elnöki jogokat. A semlegességi törvény koncepcióját kifogásoló helytálló megállapítás válasz nélkül maradt. _AState . Department ezzel kimondatlanul - beismerte, hogy nincs lehetőség a—fegyverkiviteli embargóval kapcsolatos elnöki diszkrecionális jogkört biztosító törvénymódosításra.104 * A semlegességi törvényhozás válsága A Pekingtől néhány mérföldre levő Marco Polo-hídnál 1937. július 7-én lezajlott összecsapással új szakaszba lépett a japán agresszió. Rövidesen nyilvánvalóvá vált, hogy Tokió ismét megszegte a Kína területi integritásának tiszteletben tartását előíró 1922. évi ldlenchatalmi szerződést, nemkülönben a Briand—Kellogg-paktumot. Washingtonnak nemcsak abban kellett döntenie, hogy miként reagáljon az újabb szerződésszegésre. Arról is határoznia kellett, hogy milyen álláspontra helyezkedjen a semlegességi törvény alkalmazásával kapcsolatban. Hull a japán nagykövettel folytatott megbeszélésein arról szólt, hogy „egy jelentős, civilizált nagyhatalom, aminő Japán, nemcsak megengedheti magának az általános önmérsékletet .. ., de hosszú távon is ennek kellene jellemeznie a (japán) kormány magatartását és politikáját”, célzott az Egyesült Államok és Japán együttműködésének lehetőségeire, rámutatott, hogy kormánya pártatlan és barátságos álláspontot tanúsít - de nem tett említést Tokió korábbi kötelezettségvállalásairól. A külügyminiszter 1937. július 16-i sajtótájékoztatóján sem nyilatkozott érdemben a távol-keleti helyzetről. Beérte általános alapelvek felsorolásával és azzal, hogy az erőszaktól való tartózkodást, a szerződések sérthetetlenségét stb. hangoztató kommünikéjének szövegét a State Department megküldje a világ összes kormányának állásfoglalás végett. Hull öt héttel később, amikor már Sanghaj körzetében folytak a harcok, ismét a július 16-án bejelentett alapelvekre hivatkozott, hangsúlyozva, hogy azok ugyanúgy érvényesek a Csendes-óceán térségében, mint másutt, s arra hívta fel Japánt és Kínát, hogy az alapelvek szellemében rendezzék nézeteltéréseiket. A külügyminiszter ezúttal már megemlítette az 1921/22-es washingtoni konferencián kötött szerződéseket és a Briand-Kellogg-paktumot, de nem vont le következtetéseket.1 05 A State Department vezető beosztású tisztviselői a külügyminiszternél augusztus 16-án tartott értekezleten arra az elhatározásra jutottak, hogy nem javasolják az elnöknek 9 semlegességi törvény alkalmazását a japán-kínai konfliktusra.106 Az elnök magáévá 104 FRUS 1937. Vol. L 98-106. — Chamberlain feljegyzése válasz volt Moigenthau korábbi szóbeli üzenetére. Az amerikai pénzügyminiszter a háború megakadályozását célzó amerikai-angol együttműködés lehetőségeivel kapcsolatos angol elgondolásokról kívánt tájékozódni. 10 5FRUS Japan: 1931-1941. Vol. I. Washington, 1943. 316-318., 320-322., 325-326., 355-356.;Hull: L m. 535-536. 1 **Pratt: Cordell Hull 1933-44. 244.
