Századok – 1983

FOLYÓIRATSZEMLE - Kirwin; G.: A "megtorlásra" várva - A náci propaganda és a német lakosság morálja 909

FOLYÓIRATSZEMLE 909 csak 20% származott a természetes szaporodásból, addig az 1970-es évtizedben ez az arány 43 százalékra nó'tt. Ezzel összhangban csökkent a városba áramlás üteme és mértéke. A korszak elsó' felében a növekedés csaknem kétharmada a falusiak városába áramlásából származott, az 1970-es években már alig több mint egyharmad volt ez a mutató. A városi lakosság számának növekedésében a települések korszerűsödése, városiasodása, s ezáltal várossá nyilvánítása is szerepet kapott. Kezdetben a növekedés 17 százaléka, napjainkban alig több mint 10 százaléka származik ebből a forrásból. Köztársaságonként is kimutatják a szeizők a városi népesség arányának a változásait. Az Orosz Föderáció, Ukrajna, valamint az örmény, lett, észt szovjetköztársaságok mutatói az összövetségi adatokkal egyeznek. Az 1939-es kb. egyharmados városlakó arány 1979-re 60% fölé emelkedett. Csaknem ötszörösére nőtt a városban élő emberek száma és aránya az üzbég, a kazah, a moldvai, a kirgiz, a tádzsik és az örmény köztársaságokban. Az orszgáos átlagot messze meghaladó dinamizmus magyarázata - az indulási bázis alacsony volta mellett (20-30%) - a szovjet társadalom- és nemzetiségpolitikában keresendő, amely tudatosan törekszik a különböző nemzetiségek társadalmi fejlettségi szintjének emelésére, a történelmi örökségből fakadó elmaradottság felszámolására. Az 1979-es adatok szerint szovjet Tádzsikisztánban, Kirgiziában, Moldvában és az üzbég köztársaságban volt a legalacsonyabb az urbanizáltság foka (35—41%). A kiegyenlítődési folyamaton belül jelentős ütemkülönbségek voltak. Az 1970-es évtized érdekességét jelentette a természetes szaporodás viszonylag magas volta a közép-ázsiai területeken, ill. a szibériai nagy beruházások városgyarapító hatása. A jellemző tendenciák között említik a szerzők a nagyobb városokba koncentrálódás jelenségét. 1939-1970 viszonylatában az 50 ezernél népesebb városok száma és lakossága két-, ill. két és félszeresére nőtt. Szembetűnő a milliós városok számának növekedése. 1939-ben Moszkva és Leningrád, 1959-re ezek mellett Kijev lakóinak száma haladta meg az 1 millió főt. 1970-ben viszont már csaknem egy tucat, napjainkban mintegy húsz milliós városa van a Szovjetuniónak. Míg 1939-ben a városlakók alig fele élt 100 ezernél népesebb városokban, 1979-re ez a mutató 61 százalékra nőtt. A közelmúlt egyik új jelensége, de tudatos várospolitikája is, hogy az ún. közepes (100—250 ezer lakosú) nagyvárosokat fejlesztik, mert a fejlettség jelenlegi szintjén ezt tekintik optimálisnak. (Isztorija SzSzSzR, 1980. 4. szám 133-137. I.) M. G. KIR WIN: A „MEGTORLÁSRA" VÁRVA. - A NÁCI PROPAGANDA ÉS A NÉMET POLGÁRI LAKOSSÁG MORÁLJA A német propaganda már 1942-től kezdve egyre gyakrabban emlegette a „megtorló" fegyverek bevetését Nagy-Britannia ellen. Míg azonban 1943-ban a Németország feletti szövetséges légitevékenység igen megerősödött, a Szovjetunióban lekötött, egyre gyengülő Luftwaffe képtelen volt hatásos ellenakciókra. Az új típusú fegyverek bevetésére valójában csal 1944 júniusában került sor, de a német propaganda már jóval korábban megpróbálta alkalmazásuk Ígérgetésével a német polgári lakosság morálját javítani. Göbbels beszélt először 1942 októberében a Nagy-Britannia eleni „megtorlásról", de ekkor még mindenki a hagyományos jellegű légitámadások felújítására gondolt. 1943 tavaszán történtek meg az első ködös, misztikus kijelentések egy szörnyű erejű és döntő hatású fegyverről. A „megtorlás" -már csak a német lakosságnak a bombázások miatt egyre romló hangulata következtében is - a német propaganda egyik alapelemévé vált. A „megtorlás" ígérete kétségtelenül találkozott az egyre gyakrabban bombázott német városok lakosságának óhajával, akik úgy vélték, hogy az ellenséges légitámadásoknak csak a Nagy-Britanniára mért ilyen csapással lehet véget vetni. A lakosság körében sok hír keringett a-a Peenemündében - kikísérletezés alatt álló rakétákról. A közvélemény azonban nagyot csalódott, amikor kiderült, hogy a tényleges bevetés időpontja teljesen bizonytalan. A német Biztonsági Szolgálat (SD) egyre több jelentése szólt a lakosság szkeptikus véleményéről. A „megtorlás" egyre nagyobb „sürgőssége" szoros kapcsolatban állt a folyamatosan