Századok – 1983
FOLYÓIRATSZEMLE - Tarnovszkij K. N.: Kisipari szervezetek Oroszországban az első világháború éveiben 905
FOLYÓIRATSZEMLE 905 az utcákon. 1912-ben Svájc és Svédország került az élvonalba - s 1913-tól ünnepelték meg e napot már Oroszországban is. Jellegzetes volt, hogy a nó'nap alig keltett visszhangot Nagy-Britanniában, de a belga szocialisták is közömbösek maradtak. Érdekes az orosz munkásmozgalom reagálása. Elsó' ízben az 1912-es sztrájkmozgalomban tűnt fel, hogy abban már a nők is nagyobb arányban vesznek részt. 1913-ban Pétervárott kialakultak a nőmunkás klubok, de azután jószerivel értelmiségi nők váltak szervezőké mind ott,mind Moszkvában, ők tartottak beszédeket, és a bolsevik Pravdában ekkor jelenik meg ugyanúgy a nőoldal, ahogyan az néhány német és osztrák szociáldemokrata lapban is gyakorlat volt. Ebben az időben a nőkérdés vizsgálója, szónoka, s a nők oroszországi és németországi szervezője az a Kollontáj, aki egész életében különös figyelmet fordított a női egyenjogúság különféle kérdéseire. 1913-ban Oroszországban már külön munkásfolyóiratot is megjelentetnek, amit éppen 1914. március 7-én, a nemzetközi nőnap előestéjén foglalnak le, és ugyanakkor a mozgalom 30 vezetőjét tartóztatják le. Porter aláhúzza, hogy a nők milyen nagy aktivitás fejtettek ki a háború opponálásában, megemlékezik az 1915. évi berni nemzetközi nőkonferenciáról, majd hangsúlyozza, hogy a háború során éppen az orosz nőmunkások Pétervárott milyen nagy szerepet játszottak a forrongás fokozódásában, s maga az 1917. évi nőnap is miként lett a forradalom előkészítésének nevezetes állomása. Ez a forrongás ekkoriban a legszorosabban kapcsolódott az éhség elleni tüntetésekkel. Porter megállapítja, hogy e hősi kezdetek után hosszabb szünet következett, annak ellenére, hogy a Komintern 1921-ben tartott nőkonferenciája ugyancsak határozatot hozott a március 8-i ünnepségek szervezésére - ezek mégsem váltak eleven és tartós mozgalommá. Emlékezetes megmozdulások azonban voltak. így 1926-ban Angliában az általános sztrájk napjaiban jelentős a nőmunkások különleges szerepe, s ugyanebben az évben Kínában, Sanghajban fontos a nők részvétele a tömegmozgalmakban, 1929-ben Nagy-Britannia különféle régióiban bontakozott ki antikapitalista nőmozgalom A válság elmélyülésekor az Országos Munkanélküli Mozgalom (NUWM) nőszervezői olykor hatalmas tömegtüntetéseken fordulhattak követőihez, így előfordult, hogy Lily Webb — a szervezők egyike - 1931-ben 500 000 - ember előtt beszélhetett, s Yorkshire egyes üzemeiben - ahol nagyobb számban alkalmaztak női munkaerőt - ekkor tűntek fel a női üzemi bizalmiak, akik külön is számon tartották a női munkások különleges sérelmeit és követeléseit is. Új korszakot jelent a Népfront időszaka. Porter ennek elsősorban nemzetközi antifasiszta összefüggéseit követi nyomon, hogy Belgiumban, Skandináviában — de más országokban is - miként mozdultak meg a nők a fasiszta veszéllyel szemben. Ami Nagy-Britanniát illeti, az igazi fellendülés már a második világháború időszakában következett be. Porter felidézi, hogy ez ideig még a brit kommunista pártban is megmutatkozott a külön nőmunkásmozgalom lebecsülése - de ez 1941-ben megszűnt, ekkor kifejezetten szociális éllel következett be a fellendülés, míg 1949 után a nőnap és a nőmozgalom ismét antimilitarista jelleget kapott. (Marxism Today. 1980 március. 11-14.1.) K. N. TARNOVSZKIJ: KISIPARI SZERVEZETEK OROSZORSZÁGBAN AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN Az elmaradott orosz gazdaság számára óriási feladatot jelentett az első világháború csataterein harcoló több milliós hadsereg ellátása. Elengedhetetlenné vált minden lehetséges erőforrás mozgósítása. A kisipari termelés beintegrálása a hadigazdálkodásba, tekintettel az orosz ipar struktúrájára, fontos, s ugyanakkor nehéz feladatot jelentett. A történetkutatás mind ez ideig elsősorban a zemsztvók és a városi dumák országos szerveződése révén kialakult társadalmi mozgalom és szervezete, a „Zemgor" ilyen irányú erőfeszítéseit, tevékenységét tárta fel. Nem vizsgálták a történészek a különböző kormányhivatalok intézkedéseit, amelyek a kisipari termelés hadigazdálkodásra való átállítását szolgálták. Pedig az orosz kormányzat - a földművelésügyi tárca és a statisztikai hivatal mezőgazdasági osztálya — a kisipari termelők hét gazdasági szervezetét hívta életre. Ezek közül háromnak az anyagát dolgozta fel a cikk szerzője.
